1., A városfejlődés előfeltételei

A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli változásokat hozott a XI-XII században teljesedett ki.

A jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a betegségeknek, Európa lakossága a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett.

A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el, az addig lakatlan területeket vették birtokba Nyugat-Európában, illetve elindultak Közép-Európa szabad földjei felé.

A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, alapfeltétel volt még, hogy tengeri kikötők, folyami átkelők, közigazgatási központok, eltérő adottságú területek találkozásánál épüljenek a városok, mindez elősegítette a városok kialakulását.

2., A város jog helyzete, kiváltságai

A városlakó polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében, nem volt se nemes, se jobbágy, szabad ember volt. Különállását kiváltságai jelentették, közigazgatási autonómiával és gazdasági autonómiával rendelkezett, ezt a városi önkormányzat biztosította.

A városi önkormányzatnak önálló jogrendje volt, ebben beletartozott:

5. Szabad bíróválasztás és bíráskodás.
5. Saját adószedés, ami egy összegben történt.
5. Saját igazgatás.
5. Saját plébános választás.

Ezeket a jogokat pénzzel és sokszor harccal lehetett megszerezni a város birtokosától.

Közösségeik megszervezését először a távolsági kereskedők kezdték, kommunákba tömörültek.

3., A városok társadalma és gazdasága

Társadalom:

A város vezetését, így a főbírói vagy polgármesteri tisztet a patríciusok tartották kezükben. A patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki.

A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek, ezek érdekvédelmi szerveződések voltak.

Biztosították a piac szabályozását minőségileg és mennyiségileg, hogy a korlátozott felvevőképesség ellenére minden mester megéljen.

Korlátozták az iparűzők számát, csak annyi mester felvételét engedték a céhbe, aki meg tudott szakmájából élni a városban. A céhen kívüli iparűzőket, a kontárokat üldözték.

A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, a városi szegénység, akik alkalmi munkákból éltek.

Gazdaság:

A céhekre és a távolsági kereskedelemre épült.

Céhek: azonos mesterséget űzők érdekvédelmi szervezetei (kereskedők - gilde, kézműves – céh)

Fontos a távolsági kereskedelem!

A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem elsősorban vízi úton bonyolította a luxuscikkek szállítását.

Ilyen távolsági kereskedelem volt például a Levantei kereskedelem, amely a Földközi-tenger térségében zajlott, Velence, Genova, Pisa ellenőrizte.

Kelet fűszereit és iparcikkeit szállították Nyugat-Európába és onnan nemesfémet szállítottak vissza cserébe, de nyugaton is megjelentek versenyképes iparcikkek is.

Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében is.

Keletről heringet, prémeket, viaszt, gabonát, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról (Flandriából) iparcikkeket, például: posztót, fegyvereket, szerszámokat, szállítottak.

Ezt a kereskedelmi útvonalat az észak-német és a flandriai városok uralták. Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre, melyből a XVIII. században a Hanza szövetség fejlődött.

A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki, itáliai kereskedőt Champagne város vásárain adták el áruikat az északi kereskedőknek.

4., A város külső képe, szerkezete

A városokat fallal vették körül, a hely kihasználása érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak.

Piactérnek nevezték a városközponti területét, amelynek általában a közelében helyezkedett el a városháza és a székesegyház.

Nem volt csatornázás és rosszak voltak a higiéniai viszonyok, így a népesség ki volt téve a járványoknak, ilyen volt például az 1347-52-es pestis járvány is, ami apasztotta a városok lakosságát.