1., Tulajdonviszonyok a gazdaságban

Kádár János 1956 és 1988 között az MSZMP első titkáraként az ország vezetője volt.

A Kádár-korszakban a politikai rendszer és az uralkodó ideológia nem változott a Rákosi-rendszeréhez képest:

5. Megkérdőjelezhetetlen egypártrendszer.
5. A parlament jelentéktelen szerepet tölt be.
5. Működik a cenzúra.
5. Meghatározó a Szovjetunióhoz fűződő barátság.

Azonban sokat változott a hatalmon lévők stílusa, a hatalom gyakorlásának módszere.

A gazdaság a párt irányítása alatt állt, csak azok tölthetnek be vezető pozíciót, akiket az állam jóváhagyott.

A Kádár rendszer új gazdaság politikát alkalmazott, tanulva a Rákosi rendszer hibáiból.

2., A gazdaságpolitika

A 60-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a tervgazdálkodás hosszútávon nem működik. Kialakult a pártban egy csoport, amely reformot szorgalmazott. 1968. január 1-jén életbe is lépett az „Új gazdasági mechanizmus” = a gazdaság teljesítményét növeljék, a termelékenység növelésével a részleges piaci verseny visszaállítása.

Hatékonyabb, színvonalasabb, eladhatóbb termékeket gyártó, az adottságaihoz, piachoz jobban alkalmazkodó gazdaságot terveztek. Egyes ipari vállalatoknak nagyobb önállóságot adtak. A mezőgazdaságban engedélyezték – az állami tulajdon mellett – a „háztáji, az iparban a „második”gazdaságokat, ami a lakosság számára jobb megélhetést biztosított.

A mezőgazdasággal foglalkozók aránya jelentősen csökkent. Az ipari munkások aránya 1970-ben volt a legmagasabb, majd az is csökkeni kezdett. A harmadik szektorban viszont folyamatosan nőtt a foglalkoztatottak száma.

A korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység, ami már „csak” százezres tömegre volt jellemző. A Kádár-rendszerben emelkedett szinte valamennyi civilizációs mutató: javultak a lakásviszonyok, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság; 100%-os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya; javult az iskolázottsági szint; általánosan elterjedt a nyaralás szokása és bővült a külföldi utazások lehetősége.

Törvénymódosítások: -

5. szabad munkahelyválasztás
5. kettős árfolyam növelése (rubel árfolyam helyett, $ árfolyam Ny-felé)
5. szabad bérgazdálkodás,  jobban teljesítő munkások magasabb bért kaptak,  fejlődött a teljesítmény, de ROSSZ KÜLPOLITIKA

Nem volt szerencsés szovjettől eltérő mintát követni. KGST ellenfelévé vált a magyar gazdasági reformoknak, politikai változás nem történt 1970-es években Kádár leállította ezt a reformot.

Gulyáskommunizmus/frizsiderkommunizmus= megszűnt az élelmiszermennyiség hiánya.
Az 1970-es években még mindig fejlődött az életszínvonal, ez a mezőgazdaság aranykora, és az ipar hanyatlási ideje.

3., Válság és eladósodás az 1970-80-as években

1973-ban következett be az első olajárrobbanás (arab), ennek hatása hazánkban (energiafaló gépek) cserearány robbanás indult meg, a magyar ipar teljesítőképessége romlott mégis szinten kellett tartani az életszínvonalat.

Az 1970-es évektől indult meg az ország eladósodása. Hiteleket vettek fel, nem jó célokra használták fel, például az életszínvonal tartása.

Magyarország az adósság csapdájába esett, a régi hiteleket újabb hitelekkel akarták törleszteni, így az 1970-es évektől megindult a reálbérek befagyasztása és az infláció.

4., Reformkísérletek

A viszonylagos jólétnek azonban ára volt: a rendszer stabilitását szolgáló életszínvonal emelése mellett elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az úthálózat fejlesztését. A nagyvonalú szociális intézkedések hosszú távú következményeivel se számoltak. Az életszínvonal emelkedésének árát nemcsak az állam, fizette meg, hanem az emberek is, akiknek jelentős része (mintegy háromnegyede) önkizsákmányoló munkát végzett a „második gazdaságban” (háztájiban, kisiparban és kiskereskedelemben végzett munka, de a féllegális és illegális tevékenységet is ide számították, mint pl. a csempészetet vagy a fusizást, vagyis a magáncélú termelést az állami tulajdonban lévő eszközökön, munkaidőben). Ez a hivatalos ipar további teljesítményesését eredményezte.

Vegyes vállalatokat létesítettek, nyugati vállalatokban, magyar munkaerő dolgozott.

Végül megbukott a reformpolitika, elvesztette a társadalom bizalmát, így 89-ben bekövetkezett a rendszerváltás.