Az emberek közösségek tagjai, ezek szokásaikon, értékrendszerükön, normáikban eltérnek egymástól.

Nyelvük, nyelvhasználatuk is más, ezért nyelvközösséget is alkotnak.

Minden nyelvnek számos nyelvváltozata van. A nyelvváltozat nem önálló nyelv, csak nyelvtani, szókészleti módosulások figyelhetőek meg benne.

Bizonyos nyelvváltozatoknak más szókészletük van.

A szókészleti rétegződést meghatározó legfontosabb tényezők:

• földrajzi hely
• társadalmi réteg
• foglalkozás
• életkor

Ugyanakkor minden egyes ember egyszerre több nyelvközösségnek a tagja (család, iskola, munkahely, baráti kör).

Nyelvváltozatainkat mindig ehhez igazítjuk, ilyenkor kódváltás történik.

Idiolketus = az egyénre jellemző nyelvhasználat
Familiáris nyelvhasználat = A családon belül is kialakul egyfajta nyelvhasználat.

Nyelvi rétegződés:

Nemzeti nyelv

Irodalmi nyelv                                                                                                      +Köznyelv

szleng
regionális
szociolektusok (társadalmi rétegződés)
szaknyelvek
korosztályi rétegnyelvek
földrajzi nyelvjárások
családi nyelvhasználat
egyéni nyelvhasználat

Irodalmi nyelv: a nemzeti nyelvnek az a rétege, amelyet írói fejlesztettek ki, és igényesebb, szókincsében gazdagabb, egységesebb a köznyelvnél.

Köznyelv: a nemzeti nyelv beszélt változata, az emberek mindennapi használható nyelve, változékonyabb mint az irodalmi nyelv

Tehát: a nemzeti nyelv a beszélt és az írott nyelvváltozatok összessége.

Néhány magyar nyelvjárás: a magyar nyelvben nincsenek olyan különbségek, amelyek a megértést akadályoznák, például: déli, palóc, észak-magyarországi, dunántúli, székely, csángó, mezőségi