1., A bolsevik hatalomátvétel és előzményei

A 1917 februárjában az első világháború tragikus történései, a katonai összeomlás, a nép és a katonák elégedetlensége hatására. Oroszországban polgári demokratikus forradalom tört ki, megdöntötték a cári rendszert.
A bolsevik párt katonailag jobban meg volt szervezve, mint az összes többi oroszországi politikai erő. Ők rendelkeztek a legrégibb illegális múlttal és legnagyobb tapasztalattal. A hiányzó belföldi támogatást külföldiekkel helyettesítették: vendégmunkásokkal és magyar, német, lett és lengyel hadifoglyokkal.
A bolsevik hatalomátvétel sikerét több szerencsés véletlen is elősegítette, melyeket Lenin ügyesen ki tudott használni:

Egynapos vasúti sztrájk volt Szentpéterváron, megszakadt a kapcsolat a főváros és az egész ország között.

A puccs napján érte el a leszerelt tisztek, sebesültek, dezertőrök száma a fővárosban maximális mértékét

A puccs napján ülésező Tanácsokban Leninnek sikerült elérnie, hogy a fegyveres felkelés terve többséget kapjon.

1917. november 7-én bolsevik hatalomátvétel történt Oroszországban. Ezt követően sor került az ipar és a kereskedelem államosítására.

2., A gazdaságpolitika

A gazdáknak be kellett szolgáltatniuk a fogyasztáson felüli terményfelesleget. Ezt a gazdasági rendszert nevezzük hadikommunizmusnak. 1921-re a termelés visszaesett, éhínség pusztított. Az országban parasztlázadások, zavargások és sztrájkok kezdődtek.

Ennek hatására a bolsevikok új gazdaságpolitikai tervet dolgoztak ki (NEP), amely kapitalista jellegű volt. A beszolgáltatási rendszer eltörlésre került, helyette állami adót róttak ki a gazdálkodókra. A pénz és a piac újra fontos jelentőséggel bírt. A NEP-nek köszönhetően a gazdaság gyors fejlődésnek indult. 1922. december 30-án létrejött a Szovjetunió.

 
Az 1920-as évek végén, Lenin halála után, Sztálin lett a bolsevik párt vezetője, aki vetélytársait likvidáltatta vagy száműzetésbe kényszerítette. A Szovjetunió alkotmánya kedvező jogokat fogalmazott meg a tagköztársaságok (Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia és a közép-ázsiai államok) számára, azonban az állam, a központi szervek és a párt irányításában többséget képeztek az orosz vezetők.

Sztálin felszámolta a NEP-et, helyette az intenzív iparosítás és a kollektivizálás került bevezetésre. Az intenzív iparosítás alapja a tervgazdálkodás volt, ahol a központi szervek parancsai érvényesültek. Az első (1928-36) és a második ötéves terv elfogadása hatalmas gazdasági fejlődéshez vezetett, főként a nehéziparban. Ennek ellenére a rendszernek számos negatívuma is volt: a központi szervek nem tudták teljes egészében felügyelni a gazdaság működését.
A mennyiségi termelés a minőség rovására ment. Jellemző volt a pazarlás, a selejtes termékek magas aránya.

A kollektivizálás azt jelentette, hogy a magángazdaságokat kolhozokba (termelőszövetkezetekbe) és szovhozokba (állami gazdaságokba) tömörítették. Mindkét intézmény az állam irányítása alatt állt. A parasztokat így megfosztották saját tulajdonuktól (föld, jószágok, szerszámok). A kollektivizálás felháborodást keltett, lázadások törtek ki országszerte.

3., A politikai élet jellemzői

A kollektivizálásért a hatalom a gazdag parasztokat (kulákok) tette felelőssé, őket Közép-Ázsiába vagy Szibériába deportálták, ahol borzalmas körülmények között tengődtek.

Ezután újabb, tömeges tisztogatás kezdődött. Milliók kerültek az ország legkegyetlenebb éghajlatú területein elhelyezkedő munkatábor-hálózatba, a
GULAG-ba. Sztálin pozicíóját semmi sem fenyegette, hiszen a vezetőválasztási ülés eredményét is meghamisították. 1934 és 1938 között a terror a lehető legmagasabb szintre jutott. A párt és az állam teherré váló tagjait illetve korábbi vezetőket is bíróság elé állítottak, halálra ítéltek és kivégeztek. A koncepciós pereket koholt vádak alapján indították, majd hamis tanúzásra kényszerítették a vádlottakat.

A szovjet társadalom alaposan átrétegződött. A GULAG-ba elhurcolt emberek helyét új emberek töltötték be. A párt- és állami vezetőknek jobb életkörülményeket biztosítottak, mint az állampolgároknak. Ha valakit leváltottak, természetesen a juttatásokat is elvették tőle, tehát ki volt szolgáltatva a hatalomnak.

Sztálin totalitárius diktatúrát épített, ki. Ez az államforma meghatározta az emberek hétköznapjait, nem volt olyan területe az életnek, amire ne terjedt volna ki.

A szovjet rendszer egyik legfontosabb eszköze a manipuláció volt; szándékosan tudatlanságban tartották az embereket, megakadályozták bármiféle nyugatról érkező információ eljutását hozzájuk. Az emberek nem lázadtak, egyrészt a nagyfokú manipuláció, másrészt a megfélemlítés miatt, mivel az összes lázadást már csírájában elfojtotta a rendszer besúgóhálózata, és titkosrendőrsége.

4., A személyi kultusz

A párt és az ország vezért, Sztálin körül soha nem látott, páratlan mértékű személyi kultusz épült ki.

Személyét dicsőíteni kellett, útmutatásai szentírásnak számítottak az élet minden területén.

Már nevének említése is óriási ovációt váltott ki a nyilvános rendezvényeken, eszményített képei és szobrai nem csak a közintézményekben, hanem a magánlakásokban is kötelező elemnek számítottak.