A dualista állam
1., A kiegyezés közvetlen előzményei
2., A közös kormányzás intézményei és eszközei
3., A tagállamok önállósága
4., Horvátország helyzete
5., Az uralkodó szerepe, jogköre
1., A kiegyezés közvetlen előzményei
Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született, végül 1850-1859 között Alexander Bach miniszterelnöksége alatt az országban neoabszolutisztikus rendszer alakult ki. A fegyveres ellenállások és a passzív ellenállás azonban megbuktatták a rendszert.
1861-ben nem voltak még készek a kiegyezésre, az uralkodó feloszlatta az országgyűlést.
Felirati párt és Határozati párt nézetei különböztek egymástól, mivel az utóbbi ragaszkodott az áprilisi törvények betartásához. Végül felirat készült.
Provizórium: átmeneti időszak, ideiglenes kormányzati rendszer.
Az idő múlásával mindkét fél kompromisszumképesebb lett, a passzív ellenállás tagjai a csőd szélére kerültek, Poroszország és Oroszország erősödött, így mindkét fél számára előnyössé vált a kiegyezés.
1865-ben megjelent Deák Ferenc Húsvéti cikke, amelyben a közös ügyek rendszeréről írt illetve arról, hogy Magyarország az alkotmányos jogaiból hajlandó engedni, amelyek a birodalmi egységet gyengítenék.
Ismét országgyűlést hívtak össze, a Jobbközép – párt, Deák Ferenc vezetésével, a Felirati pártból lett, a kiegyezést támogatták. A balközép – párt, Tisza Kálmán vezetésével, a Határozati pártból lett, ők a perszonálunióra törekedtek. A perszonálunió két független állam olyan szövetsége, amelyet a közös uralkodó személye kapcsol össze.
1866ben kitört a Porosz- Osztrák háború, ami ausztriai vereséggel zárult Königrätznál.
Mivel mindkét félnek érdekében állt: 1867 Ferenc József elfogadta a kiegyezést és, így ő lett az osztrák császár és a magyar király egyben, Andrássy Gyulát pedig miniszterelnöknek nevezte ki. OMM fővárosa: Bécs és Buda-Pest lett.
2., A közös kormányzás intézményei és eszközei
Közös ügyek: hadügy, külügy és pénzügy, amely finanszírozza:
-
A közös minisztériumot (a minisztereket az uralkodó nevezte ki).
-
60-60 fős delegáció a közügyek rendezésére, így a magyar követeknek közvetett beleszólásuk volt a pénzügyekbe.
-
Kvóta = 10 évre szóló gazdasági szerződés, mértéke: 30% Magyarország, 70% Ausztria.
-
Közös vámterület = Vámunió
-
Közös pénzrendszer = korona
-
Közös áruk, munkaerő, tőkeáramlás, mértékrendszer, vasúti, hajózási szabályok. A két ország gazdasági közösséget alkotott.
Magyarország minden másban önálló volt!
3., A tagállamok önállósága
A nemzetiségeket és mozgalmaikat a kiegyezés politikai-közjogi építményéből teljes egészében kihagyták.
4., Horvátország helyzete
1868-ben megkötötték a Horvát – magyar kiegyezést, ezek szerint Horvátország a Magyar Királyság része, de azon belül autonóm tartomány (Magyarország felülállt a Horváth országgyűlésen = szávoron.)
-
Horvátország alárendelt szerepet töltött be, de önálló tartomány.
-
A horvát bánt, a magyar miniszterelnök nevezett ki.
-
A közös ügyek és az országgyűlés kivételével önálló volt.
5., Az uralkodó szerepe, jogköre
Uralkodói jogkör:
-
Hadsereg = vezényleti nyelv, kaszárnyák, kinevezések, de korlátozott a költségvetés, mivel azt a delegációnak kellett elfogadni.
-
Előszentesítési jog = a magyar kormány minden törvényjavaslatot egyeztetett az uralkodóval és csak utána terjesztette az országgyűlés elé.
A Birodalom egységét a külpolitika és a közös hadsereg ( K&K) határozta meg, de minkét fél saját haderővel is rendelkezett, amely kisebb méretű volt.
|