1., A köztársaság kialakulása

Róma kezdetben királyság volt, ami etruszk uralom alá került, majd kivívta függetlenségét. Kr.e. 510-ben elűzik az etruszkszármazású királyt és megteremtik a köztársaságot.

A köztársaság fennállása, Augustus uralmától, Kr.e ötödik századtól az első századik tartott. Válsága a Kr.e II-I. századra tehető.

2., A társadalom tagozódása

5. Vagyonos nemzetségek: patríciusok. Ők adták a lovasságot. Politikai, vallási vezetők voltak. Politikai jogokkal rendelkező nagybirtokosok.
5. Elszegényedett patríciusok alkották a cliensek rétegét. Patríciusok oltalma alá helyezték magukat.
5. Plebejusok: ők voltak a legtöbben. Szegény nemzetségek tagjai, és a betelepülők. Nem voltak tagjai a római népnek. Nincsenek politikai jogaik, általában a kézművesen, kereskedők, kisbirtokos parasztok közül kerültek ki.

A két réteg között állandó harcok folytak, Kr.e III. századra eltűntek a politikai különbségek, mivel a szomszédos népekkel való háborúskodás során egyre nagyobb szükség lett a plebejusok katonai erejére, ezért szükségessé vált, hogy ők is politikai jogokat kapjanak.

3., A hivatalviselés alapelvei

Az alapelvek legfontosabb célja az, hogy megakadályozzák az egy kézben összpontosuló, zsarnoki hatalom kialakulását.

5. Annualitás: a tisztség egy éven át tölthető be.
    
5. Kollegialitás: egy-egy tisztséget, ketten vagy akár többen töltenek be.
    
5. Választás: a hivatalnokok méltósága nem öröklődik.

5. Felelősségre vonhatóság: a letöltött egy év után, ha a tisztviselő olyat tett, ami sérti az államot, felelősségre vonható.

4., A főbb tisztségek és feladatkörük

A consulok ketten voltak, tisztségük egy évre szólt. Őket illette meg az imperium maius, azaz a legfőbb polgári hatalom.
Alapvető volt a kollegialitás és az egyéves időtartam, de a többi tisztségviselési alapelv is vonatkozott rájuk.
 A főhatalmon mindig két consul osztozott. A consulok visszaélésének legfőbb gátja az azonos jogú társ volt. Csak egyetértés esetén hozhattak határozatot, egyikük döntését a másiknál meg lehetett vétózni. A consulok békében irányítók, háborúban hadvezérek voltak.

A praetorok is ketten voltak, a Római Köztársaság választott magistratusai, rangban közvetlenül a consulok után következtek. Feladatuk a városi rend fenntartása, illetve ezen belül a polgári és büntetőjogi ügyekben való bíráskodás volt. A consulok távollétében azok helyett gyakorolták az államfői funkciókat. Hadat is vezethettek, egyéves imperiumukat bizonyos esetekben egy évvel meghosszabbíthatták. Hivatali idejük egy évig tartott. A praetorokat a consulokhoz hasonlóan a comitia centuriata választotta meg. Az egyik praetor távollétében a másik irányította kollégája ügykörét is. Ők felügyelték az Apollo tiszteletére rendezett játékokat (Ludi Apollinares) is. Az alapelvek rájuk is vonatkoztak.

A néptribunus a főbb magistratusok közé tartozott. A tisztség a patriciusok és a plebejusok földért való harcának köszönhető eredmény volt, ami a köztársaság első két évszázadának legnagyobb belpolitikai összecsapásaként zajlott. A plebeiusok közvetlen választottak először két képviselőt. A választottak száma rövid időn belül négyre, majd a nép számának gyarapodásával tízre emelkedett. Különleges tisztségviselők voltak. Fő feladatuk a plebeiusok érdekeinek védelme, jogaik feletti őrködés volt, ezért megakadályozhatták a magistratusok intézkedéseinek végrehajtását, kivéve a censorok utasításait. Csak plebeius volt választható erre a tisztségre. Vétójog a szenátus és a tisztviselőkkel szemben, házuk menedéket biztosít, az alapelvek rá is vonatkoznak.

A dictator egyedül volt, 6 hónapra választották. Teljhatalommal (summum imperium) rendelkezett. A consulok nevezték ki a senatus parancsára. A dictator volt a Római Köztársaság legfőbb rendkívüli tisztviselője. Tetteiért nem lehetett felelősségre vonni hivatali idejének letelte után sem.

A censorok magas rangú tisztségviselők voltak az ókori Rómában. A censorokat kettesével választották, tisztségük másfél évig tartott. A dictator kivételével mindenkinél nagyobb tisztelet illette őket. Hatáskörükbe tartozott a census lebonyolítása. Az arra méltatlanokat törölték a senatus soraiból. Ők szabták meg az adók, vámok és a közmunkák bérletének összegét. Népszámlálást végeztek és ellenőrizték a pénzügyeket. A censorokat mindig kettesével választották, mivel a tisztség megalakítása előtt a consulok is együtt végezték a censurát. Feladata még: vagyonbecslés, állami megrendelések (consul lehetett censor hivatala lejártával).

A quaestorokat évente választották, 4-4-et. Felügyelték az államkincstárat, kiterjedt a felügyeletük a pénzügyekre és a hivatalos okmányokra. Hadjáratokban kezelték a hadsereg pénztárát, fizették a zsoldot, felosztották és értékesítették a zsákmányt. A quaestorok az ókori Róma alacsonyabb rangú magistratusai voltak. A consultól kapja hatalmát.

Az aedilisek, az ókori Róma elöljárója, aki eredetileg Ceres templomának és kultuszának gondozásáért felelt. Először két plebejus látta el ezt a hivatalt, később plebejusok is végezhették. Sérthetetlenséget élveztek, az aediliseket a népgyűlés választotta,  a comitia centuriata. Az aedilisek feladata volt Róma köz- és magánépületeinek felügyelete és karbantartása – magánépületek esetében esetleg lebontatása –, a főváros vízellátásának biztosítása a censorok távollétében, az utak, járdák és szennyvízcsatornák karbantartása és tisztítása. Az aedilisek osztották az olcsó állami gabonát a plebejusoknak, védték az állami földek határait védelme és felügyelték művelésüket.

Az állam legfontosabb szerve formálisan a népgyűlés. Háromféle volt, a comita centuriata, és a comita tributa, illetve a senatus. A gyakorlatban a legnagyobb hatalommal rendelkező szerv a senatus. 100, majd 300, később 600 taggal rendelkezett. Határozatai törvényként működtek. Irányítja a pénzügyeket, a külügyeket és ellenőrzi a hivatalokat.