A reformkor
1., Széchenyi származása, társadalmi helyzete
2., Széchenyi programja elméleti munkái alapján
3., Széchenyi gyakorlati tevékenysége
1., Széchenyi származása, társadalmi helyzete
Gróf Széchenyi István (1791-1860) Bécsben született, és jórészt idegen környezetben nevelkedett.
Felmenői között számos, az országért tenni akaró, művelt arisztokratát ismerünk.
Édesapja Széchenyi Ferenc a Nemzeti Múzeum, nagybátyja Festetics György a Georgikon alapítója.
Serdülőként belépett a hadseregbe és részt vett a napóleoni háborúk összecsapásaiban.
A béke azonban lelassította előmenetelét, megcsömörlött a katonaélettől és otthagyta a katonai szolgálatot.
Még katonaként, Debrecenben ismerkedett meg a fiatal erdélyi arisztokratával,Wesselényi Miklós báróval.
A Wesselényiek hagyományai a rendi függetlenségi mozgalmakhoz kötődtek.
Az ifjú arisztokraták barátságot kötöttek. Együtt járták be tanulmányi céllal Nyugat-Európát. A legendás barátságban a két fiatalember jelentős hatást gyakorolt egymásra.
Széchenyi a nemzeti eszméhez és hagyományokhoz,míg Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz,főként a liberalizmushoz került közel.
A jómódú Széchenyi a későbbiekben beutazta szinte egész Európát.
Megismerte a gazdasági és politikai fejlődés élén járó Angliát és a fejlődésben egyre inkább lemaradó Oszmán Birodalmat is.
Felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta meg.
2., Széchenyi programja elméleti munkái alapján
Első országos közszereplése az 1825-27-es országgyűlés.
Széchenyi felajánlotta 1 évi jövedelmét a magyar nyelv fejlesztésére, többek követték példáját,s így jött létre a Magyar Tudományos Akadémia.
Reformprogramját 3 egymást követő és egymásra épülő művében fejtette ki:
-
Hitel (1830)
-
Világ (1831)
-
Stádium (1833)
Hitel című művében a magyarországi mezőgazdaság aktuális problémáira keresi a választ. Alaptétele szerint a magyarországi birtokos szegényebb, mint birtokaihoz képest lehetne. Ennek oka: a nemesi birtokok korszerűsítésre szorulnak. Ennek útjában áll a nemesi földbirtok hitelképtelensége.
Ezért az elavult, a mezőgazdaság kapitalizálódását akadályozó jogszabályokat el kell törölni (ősiség törvénye).
Ha forgalomképes birtokok lennének Magyarországon, számos további változást kellene bevezetni.
Ilyenek: a nem nemesek is birtokolhatnának földet.
Fel kellene számolni a jobbágyrendszert, meg kéne szüntetni az elavult céh-rendszert.
Javítani kellene az infrastruktúrát (szállítás, közlekedés).
Széchenyi elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, saját társrétegében látta a reformfolyamat vezetőit.
Ebben csalódnia kellett, mivel az arisztokraták többsége nem érdekelt a megújításban és inkább a birtokos nemesség soraiban hatottak Széchenyi elgondolásai.
Elképzelései a jobbágyság helyzetéről: lassú, fokozatos átalakulás végén lehet csak megvalósítani a jobbágyfelszabadítást.
Először a gazdaságilag nem hatékony és erkölcstelen robotot és a kilencedet kell megszüntetni.
Ha a jobbágyok önerőből meg tudják váltani telküket és járadékaikat, akkor ezt lehetővé kell tenni számukra.
A fokozatosság azért szükséges, mert a nemesség érdekeit is szem előtt kell tartani.
Széchenyi elavultnak és a reformpolitika akadályának tartja, Wesselényi viszont a reformpolitika feltételének és keretének a Bécshez való viszonyt.
A jobbágykérdést Széchenyi elsősorban gazdasági oldalról, illetve a nemesség szemszögéből vizsgálta, Wesselényi pedig politikai oldalról közelítette meg a problémát és a magyar liberalizmus legsajátosabb elgondolását alkalmazta. Ez az érdekegyesítés.
A parasztságot meg kell nyerni a reformok ügyének,a nemességnek maga mellé kell állítania a jobbágyokat,mert politikai vezető szerepe és a kormányzattal szembeni sikeres fellépése csak így valósítható meg.
3., Széchenyi gyakorlati tevékenysége
Széchenyi gyakorlati munkássága:
-
Lánchíd építése
-
Duna és Tisza szabályozásának kezdete
-
Gőzhajózás Magyarországon
-
Modern malomipar
-
Lótenyésztés, lóversenyzés népszerűsítése
-
Angol mintára bevezették a kaszinókat
-
Vasútépítés
Kossuth joggal nevezte őt a legnagyobb magyarnak.
1860-ban, Döblingben egy elmegyógyintézetben halt meg, önkezével vetett véget életének.
|