A középkori városok
1., A városfejlődés előfeltételei
2., A város jog helyzete, kiváltságai
3., A városok társadalma és gazdasága
4., A város külső képe, szerkezete
1., A városfejlődés előfeltételei
A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli változásokat hozott a XI-XII században teljesedett ki.
A jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a betegségeknek, Európa lakossága a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett.
A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el, az addig lakatlan területeket vették birtokba Nyugat-Európában, illetve elindultak Közép-Európa szabad földjei felé.
A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, alapfeltétel volt még, hogy tengeri kikötők, folyami átkelők, közigazgatási központok, eltérő adottságú területek találkozásánál épüljenek a városok, mindez elősegítette a városok kialakulását.
2., A város jog helyzete, kiváltságai
A városlakó polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében, nem volt se nemes, se jobbágy, szabad ember volt. Különállását kiváltságai jelentették, közigazgatási autonómiával és gazdasági autonómiával rendelkezett, ezt a városi önkormányzat biztosította.
A városi önkormányzatnak önálló jogrendje volt, ebben beletartozott:
-
Szabad bíróválasztás és bíráskodás.
-
Saját adószedés, ami egy összegben történt.
-
Saját igazgatás.
-
Saját plébános választás.
Ezeket a jogokat pénzzel és sokszor harccal lehetett megszerezni a város birtokosától.
Közösségeik megszervezését először a távolsági kereskedők kezdték, kommunákba tömörültek.
3., A városok társadalma és gazdasága
Társadalom:
A város vezetését, így a főbírói vagy polgármesteri tisztet a patríciusok tartották kezükben. A patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki.
A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek, ezek érdekvédelmi szerveződések voltak.
Biztosították a piac szabályozását minőségileg és mennyiségileg, hogy a korlátozott felvevőképesség ellenére minden mester megéljen.
Korlátozták az iparűzők számát, csak annyi mester felvételét engedték a céhbe, aki meg tudott szakmájából élni a városban. A céhen kívüli iparűzőket, a kontárokat üldözték.
A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, a városi szegénység, akik alkalmi munkákból éltek.
Gazdaság:
A céhekre és a távolsági kereskedelemre épült.
Céhek: azonos mesterséget űzők érdekvédelmi szervezetei (kereskedők - gilde, kézműves – céh)
Fontos a távolsági kereskedelem!
A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem elsősorban vízi úton bonyolította a luxuscikkek szállítását.
Ilyen távolsági kereskedelem volt például a Levantei kereskedelem, amely a Földközi-tenger térségében zajlott, Velence, Genova, Pisa ellenőrizte.
Kelet fűszereit és iparcikkeit szállították Nyugat-Európába és onnan nemesfémet szállítottak vissza cserébe, de nyugaton is megjelentek versenyképes iparcikkek is.
Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében is.
Keletről heringet, prémeket, viaszt, gabonát, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról (Flandriából) iparcikkeket, például: posztót, fegyvereket, szerszámokat, szállítottak.
Ezt a kereskedelmi útvonalat az észak-német és a flandriai városok uralták. Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre, melyből a XVIII. században a Hanza szövetség fejlődött.
A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki, itáliai kereskedőt Champagne város vásárain adták el áruikat az északi kereskedőknek.
4., A város külső képe, szerkezete
A városokat fallal vették körül, a hely kihasználása érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak.
Piactérnek nevezték a városközponti területét, amelynek általában a közelében helyezkedett el a városháza és a székesegyház.
Nem volt csatornázás és rosszak voltak a higiéniai viszonyok, így a népesség ki volt téve a járványoknak, ilyen volt például az 1347-52-es pestis járvány is, ami apasztotta a városok lakosságát.
|