A hangok találkozása (alkalmazkodása) és helyesírásuk
Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák és módosítják, beszélőszerveknek nevezzük.
Beszélőszervek:
-
Tüdő
-
Légcső
-
Gégefő a hangszalagokkal
-
Garatüreg az ínyvitorlával
-
Orr
-
Szájüreg
-
Fogak
-
Ajkak: módosítják a hangokat
-
Szájpadlás
-
nyelv
A levegő útja:
Belégzéskor a tüdő megtelik levegővel, kilégzéskor a légcsövön keresztül távozik. A gégefőben megrezegteti a hangszalagokat, ilyenkor hang keletkezik. A garatüregben az ínyvitorlának terelő szerepe van, tereli a levegő útját az orr-vagy a szájüreg felé; a fogaknak, más szerveknek módosító szerepük van.
Beszélőszerveink működése, ezen belül a hangszalagok működése:
-
zárállás, zönge minden mgh és a msh egy része pl, z,zs
-
résállás, h hang
-
nyitott, a gégefedőben nem képződik hang
A hangokat két nagy csoportra szoktuk sorolni: magánhangzók (mgh) és mássalhangzók (msh) csoportjába.
Mgh: a hangszalagok rezgéséből keletkezett tiszta zenei hang a zönge. Képzésükkor a hangszalagot megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
Msh: akadályba ütközik a szájüregbe áramlott levegő, a hangszalagok helyzete szerint zöngés, zöngétlen msh-ról beszélünk:
Zöngés: b, z, zs
Zöngétlen: p, sz, s
Beszédhang: konkrét, az adott szövegben hallható nyelvi elem, fizikai, akusztikai jelenség
Fonéma: a nyelv legkisebb eleme, amelynek jelalkotó, jelentésmegkülönböztető szerepe van. Nyelvünknek 39 fonémája van, s ezek jelölésére 40 betűt használunk
-
Magánhangzók csoportosítása:
kiejtés időtartama szerint
rövid: a,e,i,o,ü,u;
hosszú: á,é,í,ó,ű,ú;
nyelv vízszintes irányú mozgása szerint
Előretolt állapotban van a nyelv: magas mgh: e,é,i,í,ö,ő,ü,ű
Hátra tolt állapotban van a nyelv: mély: a,á,o,ó,u,ú;
-
nyelv függőleges irányú mozgása szerint
felső nyelvállás: i,í,u,ú,ü,ű;
középső nyelvállás: é,o,ó,ö,ő;
alsó nyelvállás: a,á,e
ajaknyílással képzett: é,e,á,i,í;
ajakkerekítéssel képzett: a többi
Magánhangzótörvények
Hangrend
Magas hangrendű: csak magas magánhangzókat tartalmaz (pl.: kilenc, este, fehér)
Mély hangrendű: csak mély magánhangzókat tartalmaz (pl.: autó, anya, álom, falu)
Vegyes hangrendű: mély magánhangzó + i, í, é, e (pl.: fiú, leány, béka)
Illeszkedés: toldalékolás
Magas hangrendű szóhoz magas magánhangzó (pl.: levélről, emelnek)
Mély hangrendű szóhoz mély magánhangzó (pl.: olvasnak, padról)
Vegyes hangrendű szavakhoz
-
Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, mély magánhangzósat (pl.: békáról)
-
Ha az utolsó szótagban é, i van, általában mély magánhangzósat (pl.: kávéja)
-
Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor magas (pl.: sofőrrel)
-
Ha az utolsó szótagban e van, akkor ingadozó, de általában magas (pl.: fotelbe-fotelba, balettet, parlamentnek)
Az összetett szavaknál az utótag határozza meg (pl.: látképről)
Többalakúság a toldalékoknál: Egyalakú(ig, -ért), Kétalakú( -ban/-ben)Háromalakú(szor/-szer/-ször)
Mássalhangzótörvények
Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh közül az egyik más hanggá változik kiejtéskor - - Részleges hasonulás
- Zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl.: zöngésedés – vasgolyó, szavakban; zöngétlenedés – dobtam, hívtam). Nem hasonul: m, n, ny, l, r, j – nincs zöngétlen párjuk
- Képzés helye szerinti részleges hasonulás: az n kiejtésben m lesz (pl.: színpad, különben)
Teljes hasonulás
- Hangtani kötöttségű (z + s = község; sz + s = egészség)
- Nyelvtani kötöttségű
Írásban jelölt
-
Mássalhangzó + -val/-vel; -vá/-vé (pl.: karddal, széppé)
-
Az, ez + mássalhangzós toldalék (pl.: ettől, azzal, abból)
-
–s, -sz, -z, -dz végű ige + j-vel kezdődő toldalék (pl.: mossa, rázzuk)
Írásban nem jelölt
-
–gy, -ty, -ny végű névszók + a birtokos személyjel –j-je (pl.: anyja)
-
–gy, -ny, -l végű igék + j (pl.: hányja, éljen, hagyja)
Összeolvadás: két különböző mássalhangzónak egy harmadik hanggá való átalakulása (pl.: barátság, botja, adja, lásson, tiltsa)
Rövidülés: egy hosszú és egy rövid mássalhangzó közvetlenül egymás mellett van (pl.: hallgat, jobbra)
Kiesés: három különböző mássalhangzó közül egy kiesik (pl.: röntgen, ajánlkozik, mindnyájan)
|