1., Bevezetés
- Madách Imre elhelyezése korban, rövid életrajz.
- Tragédia keletkezésének körülményei.
2., Tárgyalás
- Műfaj.
- Eszmék, eszmék szerepe.
- Ádám és Éva arcai à a mű befejezése.
3., Befejezés
- Értéke, jelentősége.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1., Madách Imre a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotója. Családja már a XVII. században is a nemesi világ legkulturáltabb rétegéhez tartozott. A Madáchok nemzedékről nemzedékre örökítették a műveltség és az irodalom szeretetét, így a költőnek igen korán kibontakozhatott tehetsége. Főműve, Az ember tragédiája 1859. február 17. és 1860. március 26. között íródott. Ezt Madách egy papírszeletre feljegyezte, innen tudjuk ilyen pontosan.

Madách Imre a XIX. század első felében született Alsósztregován. Apja, Madách Imre császári-királyi kamarás, anyja Majthényi Anna.
Az apa 1834-ben meghal; anya a családi hagyományokhoz méltóan akarja nevelni gyermekeit. Kivételes eréllyel irányítja a négy vármegyében fekvő, körülbelül hatezer holdas birtok ügyeit, méltó módon adta férjhez két lányát, és iskoláztatta három fiát.
Madách a váci piarista gimnáziumban teszi le a vizsgáit. 1837 és 1840 között, a reformkor pezsgő időszakában. Pesten előbb filozófiai, majd jogi tanulmányokat folytatott. Tizennyolc évesen jogvégzett ügyvéd és elsőkötetes költő. Első kötete 1840-ben jelent meg Lantvirágok címmel.
1841-től Nógrád vármegye szolgálatába állt, Balassagyarmaton másodjegyző.
Barátságot köt Szontagh Pállal, akivel a centralisták Eötvös József vezette csoportjához csatlakoznak, de közben megyei politikusként a helyi viszonyok jobbításáért is küzdöttek. Madách táblabíró, 1846-tól főbiztos volt.
1845-ben házasságot kötött a nála öt évvel fiatalabb Fráter Erzsébettel, akitől három gyermeke született.
A szabadságharc bukását nemcsak az ország, hanem családja, közvetlen környezete tragédiájaként is megéli. Öccse, Pál, Kossuth futáraként hal meg. Öccse titkos menyasszonya beleőrül ebbe. Nővérét, Máriát, s annak honvéd őrnagy férjét, gyermekeit Erdélybe való menekülés közben román parasztok brutálisan meggyilkolják. Testvére, Károly, menyasszonyának apját Haynau az elsők között végezteti ki.
1852-ben Kossuth titkárának, Rákóczi Józsefnek bújtatása miatt egyévi várfogságra ítélik, majd Pestet jelölik ki kényszerlakhelyül. Házassága megromlik, 1854-ben elválik feleségétől. Alsósztregovai magányában irányítja birtokát, neveli gyermekeit, és készül újabb irodalmi alkotások írására.
Ekkor íródott Civilizátor és Az ember tragédiája is.
A Bach-rendszer bukása után, 1861-től Balassagyarmat országgyűlési képviselője, a Felirati Párt tagja. 1860-61-ben elkészült a Mózes, a nép öneszmélésének, szabadságra emelésének drámája.
1864. október 5-én Alsósztregován halt meg.

Madách Imre ifjú fővel a reformkort élte át, huszonöt-huszonhat éves korában a forradalom és a szabadságharc történetét, s attól fogva a nemzeti elnyomatás éveit.

Főművét, a Tragédiát tíz évvel a szabadságharc bukása utána írta. A mű nem az egyedi, a sajátosan nemzeti felől közelít az általános felé, hanem az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintről próbál választ adni a nemzeti problémákra is.
A művet először legjobb barátjának Szontagh Pálnak olvasta fel, majd 1861 elején Arany Jánoshoz került. Eleinte úgy vélekedett, hogy a dráma nem több mint Faust gyenge utánzása. Az egész elolvasása után viszont már „igen jeles műnek” tartotta. Azonban sok stiláris és verstani változást javasolt, amit Madách Imre el is fogadott.
Az ember tragédiájának keletkezési ideje is sok mindent elárul az alkotásról. Madách a Tragédiát egy csüggedési-korszak végén és egy újra reménykedő korszak kezdetén írta meg. Kiábrándultság és hinni akarás, pesszimista élménysorozat és optimista befejezés jellemzi.
A romantikus hit megrendülése egy lelki-világérzeti válságot okozott a költő lelkében, az emberi haladásért folytatott küzdelem értelmetlensége miatt jöhetett létre főműve.
A nemzeti tragédia mellett személyes csalódások is közrejátszottak, pl: Nővérének és családjának meggyilkolása, felbomló házassága, börtönbe kerülése Kossuth titkárának rejtegetése miatt.
A költőre hatással voltak a természettudományok új tanításai is, pl: frenológia. Ezen kívül a determinizmus, amelyben az emberek cselekvését akaratuktól független tényezők határozzák meg.
(athéni színben)

2., A nemzeti törekvés tükröződik a műfaj kiválasztásában. A mű drámai költemény vagy lírai dráma, ez egyszerre utal a romantika esztétikájának műfaji határokat lebontó törekvésére és arra, hogy nem a külsődleges drámai akció a fontos, hanem a szereplőkben lejátszódó gondolatok kivetítése, azaz a műfajban minden a szereplőkben lejátszódó lírai folyamatoknak van alárendelve.

A Tragédia verses dráma, a párbeszédes részek verselése ötöd és hatodfeles jambusi sorokból áll, ez kevés rímet tartalmaz. Amikor megjelenik az Angyalok kara, a verselés ötödfeles jambusokban folytatódik. Rómában Cluvia páros rímű ötödfeles jambusokban szólal meg. Londonban a sokaság 8 és 7 szótagos, félrímes trochaikus verssorokban.

A Tragédia főbb eszméi, Madách korának eszméi, a költő ezeket vizsgálja. Az eszmék az emberiség múltjában, Madách jelenében és az elképzelt jövőben fejtik ki hatásukat.

Többfajta filozófiai irányzat hatott a költőre, amelyet beleírt művében, ilyen például a Hegeli-filozófia, amely a tézis, antézis, szintézis elvét magyarázza, melyben az ellentétből új eszme születik. Ez a filozófia bontakoztatja ki a történeti színek egymásutániságát, belső logikáját. A tézis az eszme születése, Ádám mindig rajong az új eszméért. Az antézis akkor következik be, amikor az eszme megvalósul, de a realizáció eltorzítja az eszmét, így Ádám kiábrándul az eszméből. Kiábrándultsága után a szín végén ismét egy újabb eszme jelenik meg, amiért Ádám újfent tud lelkesülni ez a szintézis.
A Tragédiában megjelenik még Kant filozófiája, amely a lételméleteket tárja fel.

A negyedik színtől kezdődnek a történeti színek, amelyek mindig más korban, más helyen játszódnak. Ádám ezekben a színekben leli fel az új eszméket és itt is ábrándul ki belőlük.

4. szín - Egyiptom: Ádám fáraó, mindene megvan, de boldogtalan, mivel nem dolgozott meg azért, hogy elnyerje milliók uralmát. Éva egy rabszolga feleségeként tűnik fel, akinek szavaira felszabadítja a rabszolgákat, megszületik Ádámban a szabadság-eszme utáni lelkesedés.

Az 5. szín - Athén: a szabadság és egyenlőség eszme gyakorlata az athéni demokráciában. Madách a XIX. század felelős liberális gondolkodóinak legfőbb dilemmáját veti fel, amennyiben a szabadság és egyenlőség kölcsönösen kioltja egymást, az egyenlőség nevében a tömegre ráruházott szabadság önmaga paródiájára változtatja a demokráciát, hiszen a tömeg a demagógok befolyása alá kerül, annak a véleményét szajkózza, aki utoljára szólt, vagy aki közvetlen érdekeit harsogja. Ádám a színben Miltiádész hadvezér szerepében van jelen, látja népén a szabadság eszme torz megvalósulását, így megtagad minden eszmét és erényt.

A 6. szín - Róma: Ádám kiábrándulva az eszme és megvalósulás tragikus ellentmondásából az élvezetek világába menekül. A hedonizmus azonban nem gondolati, hanem morális zsákutca. A boldogság, az eszmények világára Éva emlékezteti, felidézve a Paradicsomot. A morális tehetetlenségből, az eszméktől való elfordulásból Péter apostol megjelenése lendíti ki. Az új eszme, a kereszténység által képviselt szeretet és testvériség.

A középkort leíró színek Konstantinápoly és Prága.

A 7. szín - Konstantinápoly: A kereszténység gyakorlata nem igazolja vissza Ádám lelkesedését. Dogmatikai viták takarják el a szeretet gyakorlatát. Madách példája az egy `i' miatt történetileg már előbb lejátszódott. A dogmává merevedett, vallási háborúkba torkolló keresztény vallás ellehetetleníti az egyéni boldogságot is. Az előző szín végén megjelent keresztből a gyűlölet és meg nem értés jelképe lett. Ádám Tankréd lovagként van jelen, aki harcol és hisz a szeretet és a testvériség eszméjében, amelyek végül embertelen fanatizmusba torkollanak. Évát elválasztja a zárda, így Ádám ismét eszmék nélkül marad. Szemlélődővé válik.

A 8. szín - Prága I: Ádám újra menekül, ezúttal a tudományok aszkézisébe. Kepler az ég titkait kutatja, közben a mindennapos megélhetés gondjaival küszködve horoszkópokat gyárt, hogy felesége anyagi igényeit kielégítse. A szín végén Ádám álomba merül.

A 9. szín - Párizs: Az eddig megfigyelt és uralkodó eszmék együtt jelennek meg a forradalom jelszavában. Az ellentmondás azonban feloldhatatlannak látszik az eszmék között, a gyakorlat eltorzítja a legnemesebb ideákat is. A forradalmi terror fölfalja saját gyermekeit, éppúgy, mint az athéni demokrácia korában, önjelölt népvezérek csúfítják el a jelszót. Ádám Dantonként hiszi a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavát és ismét küzd ezért a hármas eszméért. A párizsi szín álom az álomban.

10. szín - Prága II: A szín legfontosabb tanulságát a felütés hozza, mely értelmezi az álom az álomban történteket. Párizsra visszaemlékezve Ádám nem ábrándul ki, egyszerre látja az esemény „bűnét és erényét”. A hagyományos értelmezés szerint Madách hitet tesz ezzel a '48-as forradalom mellett is, még valószínűbben a liberalizmus eszmerendszere mellett áll ki. Ádám Keplerként hittel tekint a jövő felé és továbbra is hű marad a hármas eszméhez.

A 11. szín - London: A jelen színe, a liberalizmus győzelme, ahol minden külső vagy belső erő és kényszer nélkül „majd az élet korlátozza önmagát”. A szabad versenyes kapitalizmus világa ez, a küzdelem a létért elv megvalósulása, ahol egyetlen értékmérő a pénz, amelyen nemcsak árut, hanem eszmét és érzelmet is lehet vásárolni. A világ, mely elszakadt az erkölcsi törvények világától. A tragikus felismerés, hogy az élet önmagában képtelen szabályozni önmagát, a szabadság korlátok nélkül önmagát számolja fel, s vezet el az élet értelmetlenségének felismeréséhez. Ezt jelzi emblematikusan és jelképesen a szín végén a haláltánc. Csak egyedül Éva az, aki túllép a síron, hiszen ő ellentmondásos női mivoltában is a költészet és az ifjúság jelképe. Ádám végig csak szemlélődőként van jelen.

A 12. szín - Falanszter: Ha a végtelenné tágított társadalmi szabadság nem volt képes korlátozni az életet, jogos igény merül fel, hogy az ésszerűség és a ráció szabja meg a határokat. Az utópia, a tökéletes világ. Madách elsősorban Fourier utópiáját jeleníti meg, ahol is a ráció irányítja az életet. A józanész uralma azonban szükségszerűen leszűkíti és elszürkíti a sokszínű és gazdag életet, kizárja belőle mindazt, ami a ráción innen vagy túl van: a művészetet, az érzelmeket, az emberi vonzalmat. A rend nevében föladott szabadság leveszi ugyan az ember válláról az egyéni döntés és felelősség terhét, de meg is fosztja mindattól, ami emberivé teszi az életet. Éppúgy a haszonelvűség uralkodik, mint a londoni színben, de most egy központi akaratnak alárendelve. Legfontosabb a célszerűség és a hasznosság, de mivel minden érzelemmentessé válik Ádám újra csalódni kényszerül.

A 13. szín - Az űr: Ádám az emberi szabadság, szabad akarat végső bizonyítékát keresve ki akar szakadni a földi világból. Ádám felismeri, hogy az emberi szabadságnak nem csupán társadalmi, hanem természeti határai is vannak, s a természeti determináltság ugyanakkor meg is védi a pusztulástól. A szín a tragédia fontos kérdéseit válaszolja meg és meghatározza, hogy a küzdelem az emberi lét értelme.

A 14. szín - Hóval, jéggel borított, hegyes, fátlan világ. Ember és természet viszonyát ábrázolja Madách, a természet győzelmét az ember felett. Az ember elveszti emberarcát, elkorcsosult fizikailag és erkölcsileg, küzdelme inkább a megélhetésért folyik. Végül a természeti végzet elkerülhetetlen.

Madách mindazon kérdéseket felveti, melyek foglalkoztatták a század emberét, s bár leltárszerű teljességgel veszi sorra az uralkodó tudományos eszméket, mindezt belesimítja a mű koncepciójába, s költőileg átlényegíti: Newton Principia című műve, illetve a belőle fakadó deista istenkép az 1. színben jelentkezik. Faraday mágneses erővonal elmélete (1. szín - Angyalok kara: „Két golyó küzd egymás ellen / Összehullni, szétsietni”; 3. szín - Lucifer: „Ez a delej”.) Az első termodinamikai törvény (anyagmegmaradás) a 3. színben; a második termodinamikai törvény (energiaáramlás iránya) a 14. színben jelentkezik. Darwin evolúciótana, illetve az ebből fakadó szociál-darwinizmus (küzdelem a létért elv) a londoni szín majomjelenetében és az eszkimó színben érhető tetten. Malthus népesedéstana a londoni színben, a gyárosok beszélgetésében tükröződik. Lombroso koponyatana a Falanszterben tűnik fel.

A 15. színben Lucifer statisztikai érvekkel bizonyítja igazát. Ádám nem kap kérdéseire választ az Úrtól, csak arra bíztatja, hogy küzdelmeiben szüntelenül zeng majd lelkiismeretének intő szava, azt kövesse.

Ádám és Éva arcai:

Ádám mindig az eszmékben akarta megvalósítani önmagát, mindig dönt, de végül mindig elbukik, visszájára fordul a jó iránti törekvése. A bizánci színig cselekvő, majd végérvényesen a londoni színtől szemlélődővé válik: „Mozogjon a világ, amint akar, kerekeit többé nem igazgatom.”
Éva végig szimbolikus szereplőként van jelen, ő az, aki mindig emlékszik a paradicsomra. Szerepe kettős: egyszer támasz, máskor pedig inkább visszatartó erő (férjét megcsaló feleség, felgerjedt utcanő). Mégis ő az élet misztériumának őrzője = fogantatás. Neki köszönhetően áll Ádám újra talpra.

3., A tragédiának minden kor embere számára van mondanivalója. Nem kijelent és nem állít, főként kérdez. Olyan kérdéseket tárgyal, amelyek mindig fontosak lesznek és elgondolkodtatóak az adott kor emberének.