A Biblia az egész európai kultúrát, gondolkodást és vallást meghatározza. Kiemelkedő szerepe van az irodalomban is. Keletkezésétől kezdve napjainkig érezteti hatását, ismerete hozzá tartozik az általános műveltséghez. A Bibliát eddig több száz nyelvre fordították le. Utóélete, hatása a művészetekre szinte felmérhetetlen. Az Ó - és Újszövetség sok története élt tovább a későbbi irodalmakban, s él ma is jelképként, hasonlatként, hivatkozási alapként, forrásanyagként.

Az európai kultúra két alappilléren nyugszik. Egyik a görög-római, másik a zsidó-keresztény kultúra. Ennek foglalata a Biblia, a világ talán legismertebb könyve. A keresztények szerte a világon a Biblia tanításaira alapozzák hitüket és viselkedésüket, a zsidók pedig tisztelik és használják az Ószövetséget.

Fogalma: A Biblia azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidó és a keresztény hagyomány isteni eredetűnek ismer el, és a hit és erkölcs alapnormáinak tart. A Biblia a világ teremtésével kezdődik az emberi és történelmi idők kezdetén, és a végítélettel zárul az idők végezetén. A kettő közt áttekinti az emberiség őstörténetét, a zsidó (kiválasztott) nép történetét, a kereszténység kialakulását.

Részei: a Biblia két részből áll: Ószövetség (2/3) és Újszövetség (1/3).

Az Ószövetség a zsidók szent könyve (régiesen Ótestamentum). Az Újszövetséget a zsidók nem ismerik el szentnek, csak keresztény gyűjtemény, a kereszténység szent könyve (Újtestamentum).

Nyelve: Az Ószövetség héber, kisebb részben arámi nyelven, az Újszövetség görög nyelven íródott.

Jelentése: A Biblia szó jelentése: a görög biblosz (könyv, tekercs) szó többes számú, kicsinyítő képzős alakja. Mára a szó jelentése: „Könyvek könyve”, Könyvek, Írás, Szentírás, Tekercs, Iratok.

Keletkezése: Az Ószövetség Kr.e. 12. századtól Kr.e. 2.századig íródott, az Újszövetség pedig a Kr.u. 1.században keletkezett.

Tartalma:

A világirodalom számos műve foglalkozik bibliai témával, többek közt a következők: Racine Eszter, Milton Az elveszett paradicsom, Goethe Faust, Flaubert Heródiás, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés, A Karamazov testvérek, Kafka Ítélet, Gide A tékozló fiú, Thomas Mann József és testvérei, Borges Márk evangéliuma, stb.

A Szentírásnak a magyar irodalomban fontos szerepe van. Az elmúlt évszázadok során sok írónkra-költőnkre kimondottan nagy hatással volt, számtalan jelentős irodalmi mű megírásához alaptémául szolgált.

A szent könyvvel szélesebb körben természetesen csak a lefordítása után ismerkedett meg az olvasóközönség. A reformáció korából feltétlenül meg kell említenünk a magyar nyelvű Biblia fordítóit: Károli Gáspárt, Heltai Gáspárt, Sylvester Jánost, Méliusz Juhász Pétert, akik egyben koruk legkiválóbb tollforgatói is voltak.

Az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő históriás énekek is gyakran merítették témájukat a Szentírás világából. Szenci Molnár Albert olyan sikeresen költötte át magyarra a Zsoltárok könyvét, hogy kis változtatásokkal máig ezeket éneklik a református templomokban.

A magyar költészet magaslataira először Balassi Bálint, a reneszánsz legnagyobb költője juttatta a biblikus nyelvet. Istenes versei, amelyekben a bűnbánó költő megtört lélekkel járul a kegyelmes Isten elé, csak Ady Endre hasonló költeményeivel mérhetők. Balassi az istenes költészet megteremtőjének is mondható irodalmunkban. Verseinek középpontjában az ember áll, akinek kételyeire nem gyógyír a hit, sem a vakbuzgóság, de minden hitetlenségen túl is hisz Istenben, a megváltásban, a kegyelemben Az Adj már csendességet című versében elsírja élete keserveit, megvallja vétkeit, és megnyugvásért, bűnbocsánatért esedezik Istenhez.

Balassi költészete mélyen hatott a későbbi nagy utódokra, így Ady Endrére és József Attilára is. A felvilágosodás és a racionalizmus száműzte a Bibliát Magyarországon az irodalmi köztudatból, és az csak a romantikával térhetett vissza. Vörösmarty Mihály egyik első drámájaként megalkotta a Salamon királyt, Petőfi Sándor pedig a forradalom előestéjén megírt A XIX. század költői című versében a zsidók pusztai vándorlását idézve Mózessel, sőt a lángoszloppal azonosítja a költőket, akik „vezetik a népet Kánaán felé“.

Madách Imre főművéhez, az Ember tragédiájához több bibliai könyvből - Genezis, Exodus, Jób könyve - meríti a kerettörténetet, amellyel az emberi létezés értelmét boncolgató történelmi színeket fogja közre. A 10. részben nagy határozottsággal kimondja, hogy az életben csak a hittel élők érhetnek célt.

Madách Mózes címmel is írt egy drámát, amely azonban kevéssé ismert. A 20. század első felének jeles költőinél, mint a nyugatos Ady Endrénél is több műben megjelennek - szinte látomásként - a jól ismert bibliai témák. Ady istenhitét nem a mély vallásosság jellemzi, de súlyos betegsége miatt belső békére, nyugalomra vágyott. Így jutott Isten-közelbe a tépett lelkű költő. Nála, mint minden más fogalom, a Mennyei Atya is szimbólum, istene a maga által teremtett Isten. Költészetében a hit és a hitetlenség motívumai váltják egymást. A Hiszek hitetlenül Istenben című verse is erről vall.

A Sion-hegy alatt című híres költeményében a költő a Sinai-hegyet idézi, ahol Mózes a kőtáblára vésett isteni kinyilatkoztatásra várt. Ennek a jelenetnek a modern feldolgozása ez a vers. Az Istenhez hanyatló árnyékban pedig, amely talán egyik legkevésbé zaklatott hangú istenes verse, mintha nem kételkedne többé az Úr létezésében, és belenyugszik a sors rendelésébe.

Másik jeles nyugatos költőnk, a betegségével küszködő Babits Mihály, a második világháború előestéjén mesterien aktualizálta az ismert ószövetségi történetet a Jónás könyvében és a Jónás imájában. Ez az alkotás a Biblia ótestamentumi részének sajátos átdolgozása, parafrázisa. Sok a párhuzam, de a különbözőség is a két mű közt. Pl. a Bibliában Jónás maga kéri, hogy vessék a tengerbe, Babits hőse viszont a hajó fenekén akar megbújni; a Bibliában Ninive népe Jónás szavát hallva megtér, Babitsnál a nép kineveti a prófétát.

Akiket szintén foglalkoztatott a Biblia, s az élet örök érvényű kérdései: József Attila, aki gyönyörűen írja Isten című versében, hogy tetten érte a szívében az Urat, vagy Pilinszky Jánost, akinek költészetét áthatja mély istenhite és szeretete.

Ravensbrücki passió (1959)

• a tragikus lágerélményt és a krisztusi szenvedéstörténetet ötvözi
• a kiszolgáltatott és elítélt rab halálpillanatát jeleníti meg

Harmadnapon (1958)

• a láger valóságának legáttételesebb felidézése
• jövendölésként jelenik meg a feltámadás látomása
• a rövid mondatok gyors váltakozásai és az és kötőszók ünnepélyes, bibliai jelleget adnak
• az első versszakban megjövendölt csodát a második versszak megállapításai magyarázzák
• nem említi meg Jézus krisztus nevét, éppen ezzel tudja összekapcsolni a lágerek áldozatait a Megváltóval vigaszt sugall az elszenvedett kínokért