A magyar irodalom kiemelkedő alkotója, az egyperces novella fogalom megalkotója. Groteszk látásmódja miatt vált híressé.

1912. április 5-én Budapesten született, jómódú polgárcsalád fia. 1930-ban a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és - apja óhajára - beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. Mivel termodinamikából megbukott, 1932-től gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait, 1934-ben kapott diplomát.

1941-ben megjelent első novelláskötete a Tengertánc.

1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért, ismét beiratkozott a műegyetemre, 1941-ben kapott diplomát. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a 2. Magyar Hadsereg katonájaként a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja.

A forradalomban való részvétele miatt 1958-63-ban nem publikálhatott; ez idő alatt - hasznát véve diplomájának - az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár orvostudományi osztályán mérnöki beosztásban dolgozott.

1971-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte életműsorozatának kiadását Időrendben címmel. Hagyatékát harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza. József Attila-díjat (1955, 1967) és Kossuth-díjat (1973) kapott.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott.

1979. június 24-én hunyt el Budapesten.

A groteszk:

Örkény István a magyar irodalomban leginkább egyperces novellái és groteszk látásmódja miatt vált híressé. Ez a kisepikai műfaj az, amelyben az író a leginkább ki tudta fejezni gondolatait, véleményét.

A groteszk összetett esztétikai minőség elnevezése, melyben a fenséges, a félelmetes és a torz elemek a mulatságos, nevetséges, vagy akár bájos vonásokkal bizarr módon ötvöződnek, s így hatásuk egyszerre komikus és borzongató.

a groteszk mű egy diszharmonikus, sarkaiból kifordult és a józan ész szabályait nem tisztelő világot tár az olvasó szeme elé, így a groteszket leginkább az átmeneti és válságos korok alkotói érzik magukhoz közelállónak, kifejezhetik vele legmélyebb, legsúlyosabb mondanivalójukat, s azt is, hogy a legbizonyosabbnak látszó dolgok léte mennyire esetleges. A világ elbírhatatlan ellentmondásait, a kimondhatatlant jelenítik meg, így világszemléletet is jelent a groteszk. Az előre megtervezett dolgok automatizmusát leplezik le, rámutatnak a kommunikáció képtelenségére is. Emellett olyan állapotot jelenít meg, melynek mind a gondolati, mind pedig a képi világára jellemző, hogy minden másképp, vagy inkább fordítva történik, mint a valóságban. Egy művet groteszkké nem a felhasznált elemek, hanem ezek társítása, szerkezetbe foglalása tesz.  Ezek egy világot alkotnak, melyben minden lehetséges; reális és irreális elvesztik jelentésüket, egymásba folynak, a valóság rendjét mindenestül felforgatják. Mindezt egy mindenre kiterjedő, kozmikus csalódás ihleti, amikor is a művész tökéletesen hamisnak találja, elveti a fennálló értékrendszert, de helyébe nem tud egy másikat, egy megfelelőt állítani.

Meghatározó jelentőséghez jutott Jonathan Swift és E.A. Poe műveiben is, a huszadik században szívesen él vele Franz Kafka, Weöres Sándor és Örkény István. A groteszk a színjátékok történetében is fontos szerepet játszott: az ókori görög szatírjátékoktól kezdve a középkori vásári komédiákon, a commedia dell’arte darabjain át a romantikus és végül az abszurd drámában egyaránt jelentős, sokszor legfőbb eszköze az ábrázolásnak.

Örkény az Arról, hogy mi is a groteszk c. művében szemléletesen ábrázolja a groteszkséget, annak mibenlétét. Ha fejjel lefelé nézzük a világot, akkor a megszokott dolgok is újként hatnak, minden szokatlan színben tűnik fel; a valóság és annak törvényszerűségei bomlanak meg ebben az állapotban.

A groteszk többféle műfajban is megjelent, de szinte csak novellákban vált uralkodó esztétikai minőséggé. Az egyperces novella Örkény István által teremtett kisepikai műfaj, amely parabolisztikusan, sűrítéssel, tömörítéssel élve igyekszik kifejezni az író gondolatait. Örkény ezekben találta meg az írói alkatának legmegfelelőbb formát.

In memoriam dr. K. H. G.

• két szereplő: a doktor úr (irodalom tudora) és az őr (gyilkolni tud)
• a kultúra és a barbárság szembenállása. Groteszk: a tanár úr még a lágerben is a kultúráról próbál beszélni a nyilvánvalóan műveletlen őrrel.
• a doktor egy konkrét személy, az őr egy elszemélytelenedett “gyilkológép“
• az őr elszégyelli tudatlanságát és a feszültségét csak a doktor halála oldja fel
• a német kultúra és a német barbárság kettősségét mutatja be az író
• a drámai feszültséget a novella végén a gyilkosság a végletekig fokozza

Ebben az egypercesben nincs közölve a tér a hely és a szereplők.

Sejthető ugyan, de nem lényeges, mert mondanivalója általános érvényű.

Megjelenik benne a térbeli (gödör és gödör széle) és szellmi (őr és munkaszolgálatos) alá és fölé rendeltségi viszony.

Témája a fegyveres erőszak és a szellmi fölény összecsapása.

Szereplők

• Dr. K. H. G.
  • munkaszolgálatos
  • a Dr. prefixum műveltségre utal
  • a mongoram miatt általános érvényű a személy (feltehetőleg K. Havas Géza)
• Őr
  • műveletlenebb
  • feltehetőleg német
  • erőszakos

A nácizmus képviselője az őr

• fizikai fölény
• nem ismeri a kultúráját
• groteszk vonás (nácizmus)
• kijelentő mondatokban beszél

A humanizmus képviselője a munkaszolgálatos

• szellemi fölény
• ismeri a német kultúrát
• kérdő mondatokban beszél

A kiszolgáltatottság változó a műben, az elején az őr van fizikai fölényben, a közepén a munkaszolgálatos van szellemi fölényben, a végén az őr van fizikai fölényben, mely gyilkossággal végződik.

A mű címe általános, emlékezésre utaló: tudás, humanizmus, emberi értékek.

Szóhasználata egyszerűsített, nincsenek szakszavak, „mondta” 3x elhangzik, fordulatos élőbeszéd.

Szerkezetileg sok párbeszédet tartalmaz és kevés cselekvést.

Pszichológiai utalások is vannak benne, az őr nem bírja elviselni a szellemi fölényt és az ezt kísérő provokációt ® paprikavörös lesz.

Nászutasok a légypapíron

• párhuzamos dialógus: a “szerelmesek“ elbeszélnek egymás mellett, mintha már nem nászutasok lennének, hanem egy elfásult házaspár
• parabolikus, példázati jelleg: állandóan felcserélődnek a jelentéssíkok: az emberi és állati jelleg
• mézeshetek és légypapír ellentéte, a művészet magasztosságának és a “beragadás“ közönségességének szembenállása jelenik meg

Arról. Hogy mi a groteszk

• a tótágasan álló világ egyszerre komikus (füstcsóváján száguldó vonat) és szánalmas (a koporsót megdobáló rokonok) két szélsőségesen különböző esztétikai minőséget kapcsol össze Ez a groteszk lényege: a világ arányait eltorzítja (itt a tótágas), össze nem illő dolgokat állít egymás mellé, így egyszerre kelti az olvasóban a humor érzését (komikum) és szánalmat.
• különböző minőségeket társít: reális és irreális, tragikum és komikum  nevetséges hatás
• leleplezi a gyászoló rokonok álszent viselkedését
• öniróniát is alkalmaz a műben: ő is egy a gyászoló rokonok közül
• Örkény szerint az egész világ groteszk: nácizmus és a fajelmélet, sztálinizmus és az osztályharc. Az ember tapasztalata és az, amit a hatalom vall, ellentétesek.)

A mű vége: „Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.“ – Tehát a groteszk megváltoztatja szemléletünket, árnyaltabbá teszi a világról alkotott képünket, utána kicsit máshogy látjuk a dolgokat.