Mikszáth Kálmán
Novellisztikája

A magyar irodalom kiemelkedő alkotója, novellái egy sajátos világot mutatnak be, legismertebb novelláskötetei a Tóth atyafia és a Jó palócok.

Szklabonyán született, 1847. január 16-án. Tízéves koráig szülőfalujában élt, boldog gyermekkorának élménye egész pályáját végigkísérte.

1857-63-ban a rimaszombati protestáns algimnáziumban, 1863-66-ban a selmecbányai evangélikus líceumban tanult. Részt vett az önképzőkör munkájában, verseket, elbeszéléseket írt. Az érettségi után néhány félévig „mezei” joghallgató a győri jogakadémián.

1869-ben a Fővárosi Lapokban kezdett publikálni, népies-didaktikus írásokat közölt az Igazmondóban és egyéb budapesti, illetve nógrádi lapokban.

Az 1870-es évek elejétől Mauks Mátyás szolgabírónál volt esküdt, majd ügyvédgyakornok Balassagyarmaton.

1873-ban Pestre költözött, július 13-án titokban, a Mauks család beleegyezése nélkül összeházasodott Mauks Ilonával, korábbi principálisa leányával.

1873-74-ben újságíró és szerkesztő Budapesten. 1874-ben jelent meg első kötete (Elbeszélések), és halt meg néhány hetes korában első gyermeke.

1875-ben írásaira nem talált kiadót, anyagi gondjai egyre nőttek. Felesége megbetegedett, s hazautazott szüleihez. Mikszáth ekkor, hogy a nélkülözésektől megkímélje, kierőszakolta a válóper megindítását.

1875-78-ban magányosan, betegen és hihetetlen nyomorban élt a fővárosban.

1880 decemberében Pestre költözött. 1881-től negyedszázadig a Pesti Hírlap munkatársa.

1881-82-ben megjelent két sorsfordító novelláskötete: A tót atyafiak és A jó palócok.

1882-től a Petőfi Társaság, 1883-től a Kisfaludy Társaság tagja.

1882. december 31-én újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János.

1889-től az MTA levelező, 1905-től tiszteleti tagja.

1896-ban a Budapesti Újságíró Egylet elnöke.

1910. május 16-án tartották országos jubileumát.

1910. május 28-án hunyt el Budapesten.

Mikszáth írói pályáját elbeszélésekkel kezdte, melyeken még Jókai hatása érezhető, de a Tót atyafiak és A jó palócok kötetek (1881-82) fordulatot jelentettek írói fejlődésében. Az első kötet 4 hosszabb novellát tartalmaz. Tót történeteinek hősei a világtól elzárt magányos, a civilizációtól távol élő emberek, akiket jóval szorosabb szálak fűznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz, emiatt zárkózottak. A második kötet 15 kis palóc elbeszélésből áll. A palóc szereplők jóval közlékenyebbek, beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord tót lakói, hiszen közösségekben élnek kis szomszédos falvaikban. A kötetek novelláit összekapcsolja, hogy szereplőik egymás ismerősei, többször is felbukkannak az egyes történetekben. Ezekben az írásokban még találhatók romantikus motívumok (pl. különc szereplők és váratlan jellemfordulataik, túlzások, eszményítő törekvések, idill), de azzal, hogy Mikszáth a paraszti élet felé fordult, el is távolodott a Jókai-féle nemesi romantikától, tehát jellemző műveire a kettős stílus. Jókai műveiben is szerepelnek falusi emberek, de ők általában csak komikus színben feltüntetett mellékszereplők, epizódfigurák. Mikszáth novelláiban ezzel szemben az egyszerű falusiak már főszereplőkként jelennek meg, akiknek életéről valósághű képet próbál festeni, ezzel próbálva megvalósítani a realisztikusságot. Mikszáth mégsem tekinthető realista írónak, mert kezdetleges a lélekrajz, a társadalomrajz műveiben. Ő az első író, aki felfedezi, hogy ezek az együgyűnek, durvának látott emberek is bonyolult és mély lelki életet élnek és meglátja hőseiben azt az erkölcsi tisztaságot is, mely őket sokszor uraik felé emeli. Mikszáth előadásmódja is jellemző vonása történeteinek, hiszen nem kívülálló, tárgyias, hanem beleéli magát egy a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő alakjába, s így az élőszóbeli előadás fordulatait utánozza.

Tót atyafiak: 4 novella. Realista ábrázolás. Hőseik a civilizációtól elzárt, magányos, hegyi emberek, akiknek sokkal fontosabbak emberi kapcsolataiknál állataik és a természet. Mikszáth nem talál témát a nagyvárosban, ezért a faluról ír és a benne élő parasztokat szerepelteti. Itt anekdotákból, epizódokból, megfigyelésekből, népi mondákból áll össze a kép, ahogy környezetük ismerte meg őket. A második rész azonban mindig gyökeres ellentétben áll az elsővel - a nép fiai nem is olyanok amilyennek látszanak.

5. Az arany kisasszony
   • Fontos szerepe van a tájleírásnak, szinte állóképpé merevíti a cselekményt a leírással. Az idő megy, de nem változik semmi Selmecbányán. Csak öregednek az emberek. Csemez Krisztina megtetszik a szomszéd Mirkovszkinak, de az apja, csak a lány súlyával megegyező aranyért adja oda lányát. A fiú elmegy Amerikába, és többé nem jelenik meg. A környező világ változik míg a hegyekben élő parasztoké nem. Egy zárt világot ír le. A lényeg az életképek és az anekdoták. Az elbeszélés itt narratív. Nevetséges túlzásokat iktat a szövegbe.
5. Lapaj, a híres dudás  
   • Lapaj magának való, a természettel él, kapcsolata az emberekkel laza. Érzéketlenné válik (amikor a lány a vízbe megfullad), de a Sors megkísérti, felolvasztja a jégréteget; gyorsan változik - megtartja a nő gyerekét, amit a kunyhóban talál és elkezdi élvezni - ő is gyermekké válik - a gyerek is megszereti őt; végül feláldozza a híres dudáját, hogy felnevelje a csecsemőt.

A jó palócok: 15 elbeszélés. Mikszáth palócai sokkal beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord lakói. Itt az egyetlen hideg ember az öreg Filcsik István, de ő nem palóc (hanem tót) és nem is paraszt. Ezekben a novellákban még gyakran bukkanhatunk romantikus túlzásokra és jellemfordulatokra. Mikszáth elfordul Jókaitól, már nem az úr, hanem a paraszt a főhős. Gyakran idealizálja őket - erkölcsi tisztaságukkal, romlatlanságukkal uraik fölé emeli őket. Tematikája ezzel erkölcsi és többre tartja a parasztot az uránál. Ezek a történetek nem falusi idillek, mindenhol ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia.

• A bágyi csoda: A csoda motívum úgy jelenik meg, hogy Vér Klára megcsalja a férjét (Gélyi Jánossal) és a folyó visszafelé folyik a sok el nem hordott szeméttől. S előtte azt, mondta férjének, akkor fordul el tőle, ha a patak visszafelé folyik.
• Bede Anna tartozása: Bede Erzsi, Anna testvére, a babonákhoz híven, nővére halála után ő tölti le a börtönbüntetést, hogy nővére lelke tiszta maradjon.
• A néhai bárány: Az áradáskor elveszett bárányt a gazda ellopja Baló Borcsától és ezzel a paraszt a gazda fölé emelkedik.

Vér Klára portréja:

Vér Klára két novellában is megjelenik, mint szereplő a Jó palócok 15 novellája között. A bágyi csodában és a Szegény Gélyi János lovai közt. A két történetből fény derül a Gélyi János és Vér Klára közti szeretői viszonyra, amelyet újra felelevenítenek A bágyi csodában. Vér Klára itt már a molnár felesége, a novella elején hűséget fogad neki, végül mégis megcsalja. Ez is árulkodik arról, hogy Vér Klára nem mindig tartja be a szavát és hűtlen is. A falusiak pletykálnak Vér Kláráról és észreveszik Gélyi János rajongását a molnárné iránt. Egy másik novellában is megjelenik Vér Klára és Gélyi János, A szegény Gélyi János lovai című novellában, itt a történet nyitva marad, mivel Gélyi János elrántja a lovakat és lezuhan ő is és újdonsült felesége Vér Klára is. Gélyi János egy beszélgetést kihallgatva rájön, hogy felesége őt is meg akarja csalni, akár a molnárt. Gélyi János tényleg szerette Vér Klárát és ezért rántotta el a lovakat, amikor felesége azt a rózsát ejtette le az útra, amely a hűtlenségét jelképezte. A történetekben igen sok sűrítés található, mivel nem tudjuk meg mikor házasodott össze Gélyi János és Vér Klára, nem tudjuk kivel akarja megcsalni Klára a férjét, honnan ismeri, vagy egyáltalán miért akarná megcsalni Gélyi Jánost.

Olej Tamás portréja:

Olej Tamás, (brezinai bacsa, az egyedüli akit belülről láttat) akinek három ember parancsol: az Isten, a talári herceg és a tekintetes vármegye. Alakja egyes szám 3. személyű, vagyis alá van rendelve az elbeszélőnek. A falusiak szerint érzéketlen, az erdők vadállata (felesége temetésén nem sírt - pedig még most is hallja hangját a lombok susogásában). A cselekmény éppen jellemének hajlíthatatlanságának feszül; a herceg próbálja behálózni Olej lányát - mint apa ellenáll, megfenyegeti az urat. Mikor hallja a mesebeli gazdagság lehetőségét meginog, de tisztessége hamar felülkerekedik. Nem tud megszabadulni a gondolattól, hogy eladta volna lányát, mardossa a bűntudat, majd amikor a lány helyett csak az ajándéklevelet találja összetörik, és elpusztítja mindazt, ami számára a legfontosabb volt - nem tud becstelenül élni; erkölcsileg a kéjsóvár herceg fölé emelkedik. Más szereplők szerepeltetése csak jelzésszerű és alig tudunk meg róluk valamit. A természet segítségével írja le a belső lélekrajzot. A mű végén a fekete folt, ahol nem nő ki a fű ott volt az akol, és a lelkiismeret furdalást így vetíti ki. Ez egyben egy változást mutat be. A természet jelképpé válik a novellában.