Világirodalmi rangú, világszerte ismert és elismert költőnk. Művészete a romantika kiteljesedését, de egyben annak meghaladását is jelentette, egyszerűség, közvetlenség, természetesség, könnyedség és népies hang jellemzi költészetét. Költészeti forradalma az egyéniség önkifejezésének jegyében bontakozott ki. Költészetét meghatározta a népért, a nemzetért, az egész emberiségért való elhivatottság Eszmevilágának középpontjában a szabadság állt, a szabadságharc költő-katonája volt.

1823. január elsején született Kiskőrösön. Apja Petrovics István mészárosmester, szlovák anyanyelvű édesanyja, Hrúz Mária az esküvő előtt szolgálólány volt. A család a következő évben Kiskunfélegyházára költözött, s a költő a gyermekkori emlékek révén ezt a várost vallotta szülőhelyének Szülőföldemen című versében. A család jó körülmények között élt, az apa saját és bérelt földeken gazdálkodott, így ingatlanok tulajdonosa lett.

A jómód lehetővé tette, hogy Petőfi Sándor és öccse István egyre jobb iskolákban tanulhatott. A költő összesen 9 iskolában fordult meg, így igen fiatalon elég nagy élettapasztalatra tett szert. Iskolai tanulmányait Félegyházán kezdte, majd három évig Kecskeméten tanult, aztán egy jó fél évig Szabadszálláson. A következő három évet Sárszentlőrincen az algimnáziumban végezte, ezután Pesten az evangélikus német és a híres piarista gimnáziumban tanult. Ezután további három évet töltött Aszódon, itt kitűnő eredménnyel végzett és ő mondta a záróünnepségen a búcsúbeszédet.
Azósról Selmecbányára került 1838. augusztus 1.-én iratkozott be a selmeci líceumba és a Nemes Magyar Társaság tagja lett, az önképzőkör többször megörökítette nevét és verseit jegyzőkönyvében. Itt ismerkedett meg alaposabban az új magyar költészettel, elsősorban Csokonaival és Vörösmartyval. Tanulmányait azonban elhanyagolta félévekor még bukott is történelemből. Apja, akinek házát elvitte a jeges ár, és akinek vállalkozásai csődbe jutottak, egy szemrehányó levélben kitagadta fiát. Ekkor, tizenhat éves korában kezdődtek a költő vándorévei.

1839 februárjában, gyalogosan vágott neki a nagyvilágnak. Előbb Pestre ment, s a nemrégiben felépített Nemzeti Színházhoz szegődött kisegítőnek. Szülei kérésére hazament, májustól egy rokonánál élt Ostffyasszonyfán, aki megígérte, hogy tovább taníttatja, amiből nem lett semmi, így 1839. szeptember 6.-án katonának állt Sopronban. A katonai évek alatt Grazba érkezett, külföldre jutott. A gyenge testalkatú fiú, azonban ennyi megpróbáltatásnak kitéve megbetegedett és Zágrábban katonai kórházban ápolták. Végül 1841 februárjában elbocsátották a katonaságtól Sopronban.

Folytatta vándorútját, gyalogosan bejárta az ország minden táját. Sopronból Pápára ment, márciusig volt itt az Ostffyasszonyfán megismert barátjánál Orlai Petrics Sománál. Innen Pozsonyon át Dunavecsére gyalogolt szüleihez, majd Pest, Selmec és újra Dunavecse voltak vándorlásának állomásai. Ozorán vándorszínész lett, majd 1841 októberében visszatért Pápára tanulni, itt ismerkedett meg Jókai Mórral, ezután megfordult Pesten, Kecskeméten, Komáromban, bejárta az Alföldet. 1842 október végén örökre felhagyott a tanulással pénztelensége miatt. Az 1842-es év meghozta első irodalmi sikerét, megjelent A borozó című költeménye. Ugyanebben az évben a Hazámban című vers alá először írta a Petőfi Sándor nevet. Pozsonyban az Országgyűlési Tudósítások másolásából próbált megélni. Az éhezéstől, az állandó koplalástól barátai mentették meg. Pestre utazott, itt kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és napont megfordult a Pilvax kávéházban.
1843 őszén ismét színésznek állt, körútjáról 1843 telén, nagybetegen érkezett meg Debrecenbe. Február második felében lemásolta addig írt költeményeit, s Pestre gyalogolt 1844-ben. Eltökélt szándéka volt, hogy költő lesz, ezért felkereste Vörösmarty Mihályt, aki már a korábbiakban is támogatta anyagiakkal, és az ő ajánlatára a Nemzeti Kör kiadta verseit.

Ezután bekapcsolódott az irodalmi életbe. A Pesti Divatlapnál segédszerkesztőlett; Versek címmel kiadták első kötetét. 1844 őszén kezdte el írni Kukorica Jancsi történetét. A verses mesét Jancsi hazatértéig, Iluska sírjának meglátogatásáig készítette el. Barátai, elsősorban Vörösmarty Mihály biztatására aztán folytatta Jancsi kalandjait, és vezette el a főhőst Tündérországba. A János vitéz 1845. március 6-án jelent meg.

A nehéz évek után egy rövid időre nyugalmasabb szakasz következett életében. Két boldog hónapot töltött el Dunavecsén, családja körében. 1845 tavaszán, a Felvidéken járt, élményeit az Úti jegyzetekben rajzolta meg.

1846 őszén Nagykárolyban, a megyebálon ismerkedett meg Szendrey Júliával. Bár az apa nem nézte jó szemmel, hogy előkelő neveltetésű lányának egy költő udvarol, Petőfi már-már lemondani készült Júliáról, ezt véli sugallni, Reszket a bokor, mert… verse is. Júlia kapva az alkalmon egy barátjukkal válaszlevelet küldött a költőnek, amiben az állt, hogy „1000-szer Júlia” ez a két szó eldöntötte Petőfi sorsát, így1847 szeptemberében feleségül vehette Júliát.
A Toldi megjelenése után barátságot kötött Arany Jánossal. Az elkövetkező hónapok a szabadság és szerelem jegyében teltek.

1848. március 15-e „Petőfi napja” a magyar történelemben. Előző este megírta a Nemzeti dalt, a forradalom jelképes énekét. A Pilvax kávéházból elindulva társaival mozgósította az egyetemi ifjúságot, kinyomtatták a 12 pontot, kivívták a sajtószabadságot. Kevesellte az elért politikai eredményeket így ezután királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, támadta a kormány politikáját, szembekerült vezető politikusokkal. A szabadszállási képviselő-választáson nem, hogy nem jutott be a népgyűlésbe, valósággal menekülnie kellett a felbőszült paraszti tömeg elől. A kudarc teljesen nem múlt el nyom nélkül, ebből született meg Az apostol, amely politikai nézeteinek módosulását jelentette.

A szabadságharc idején századosi rangot kapott, egyelőre nem teljesített szolgálatot. Petőfinek gondoskodnia kellett öreg szüleiről és állapotos feleségéről, így Júliát Erdődre vitte, ahonnan a felbőszült románok elől a Szendrey család kénytelen volt Debrecenbe menekülni. Itt született meg 1848. december 15.-én fia, Zoltán. Most már kötelességének érezte, hogy harcba álljon, így Bem tábornok seregéhez kérte áthelyezését. Bem tábornok seregében részt vett a szelindeki, a vízaknai, a szászsebesi, a szászvárosi csatákban. Petőfi azonban tetteivel, életével akarta hitelesíteni a verseiben megfogalmazott szabadság- és hazaszeretetét.

1849. július 31-én részt vett a segesvári ütközetben, és délután 6 óra körül Fehéregyháza határában elesett.

Petőfi több művében is megfogalmazta saját költői és emberi magatartását, illetve költészeti feladatát, így keletkeztek ars poeticái.
Az ars poetica latin eredetű, amely költői mesterséget, költészettant jelent. Lírai műfaj, amelyben a szerző a költészethez fűzött viszonyáról, a költészet és a világ kapcsolatáról vall, költői hitvallás.

Petőfi Sándor költői pályafutása alatt mindvégig írt ars poeticákat, melyek a költő eszmei fejlődését is tükrözik, egyes verseiben más-más szemléletre helyezi a hangsúlyt.

Ars poeticái A természet vadvirága, Dalaim, Szabadság, szerelem, Ronygos vitézek, XIX. század költői, Az apostol.

A természet vadvirága című ars poeticáját 1844-ben írta. A vers a Pesti Divatlapban jelent meg „Dardanus-féle kritikusaimhoz” megjegyzéssel. Az Életképek egyik korábbi számában ugyanis ezen az álnéven jelent meg éles támadás Petőfi ellen. Ez a vers válasz azokra a támadásokra, amelyek Petőfi költészetét parlaginak, póriasnak, közönségesnek minősítették.

A mű ellentérre épül: a természetes költészet eszményét állítja szembe a mesterkélt, tanult, művelt irodalommal. Petőfi bírálja, és nem fogadja el a szabályokhoz kötődő, hagyományokon alapuló költészetet. A romantikus költő Zsenigőgjével és büszke önérzetével utasítja Vissza a műveit támadó maradiakat, akik Petőfi költészetének merész és szokatlan stílusa ellen tiltakoznak.

Petőfi minden költői korszakában fontosnak tartotta megfogalmazni művészi hitvallását. Minden igazi ars poetica az elutasítás és vállalás kettősségével jön létre. A strófák felépítése is ezt tükrözi. Az első hat sor meghatározó eleme a tagadás és elutasítás, a refrén pedig a vállalás hordozója.

A Címben és a refrénben visszatérő metafora (a természet Vadvirága) kifejezi költészetének természetességét és szembeszállását a szabályokkal, kötöttségekkel.

A született költő (poeta natus) és a tanult, tudós költő (poeta doetus) ellentéte vonul végig a versen, és Petőfi az előbbi (a született költő) mellett érvel.

Nem ismeri el a szabályokhoz kötődő költészet létjogosultságát, a „lángelme, teremtő erejét” (Vajda János) hirdeti. „Nem verték belém “tanítók / Bottal a költészetet, / Iskolai szabályoknak / Lelkem sosem engedett.”

1846-ban írta Dalaim című ars poeticáját. Nyugodtabb, harmonikusabb lelkiállapotot tükröző költemény, Petőfi verseinek „seregszemléje”: a költő bemutatja leggyakoribb verstémáit és ihletőit.

Lényeges különbség A természet vadvirágához képest, hogy már elismeri a teremtő képzelet jelentőségét.

Az első költői korszakra vonatkozik, Valamennyi típust az ihlet- és élményesztétikából vezeti le, elutasítva magától a követésen, imitáción alapuló lírát.

Mindegyik strófa egy-egy hangulatot, lelkiállapotot idéz fel, amelyből a különböző témájú versek születtek: a merengés állapotából a romantikus ábrándozás versei, a gondtalan kedélyállapotból a „könnyelmű” lélek versei, a szerelem igézetéből született költemények, a mámoros jókedvből született bordalok és a szabadságvágy ihlette „haragos” lélek „Villámlásai”. Legnagyobb hangsúlyt a szabadságeszme kap a versben, ez a költői értékrend csúcsa, és ebből következik a feladat is: a szabadság kivívásának szenvedélyes követelése.

A Szabadság Szerelem 1847-ben megjelent Összes költemények című kötetének a mottója. Megjelöli akkori költészetének két legfontosabb témakörét, és a költő értékrendjét is meghatározza: a szerelmet az élet füle' helyezi, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. A vers inkább életelvet, értékrendet fogalmaz meg.

„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

1847-ben írta Rongyos vitézek című ars poeticáját, a címben megjelölt és a versben többször visszatérő metafora Petőfi Verseire utal, amelyeknek egyetlen feladatuk van: küzdeni a szabadságért: „Csatázok verseimmel. .. : egy-egy /Harcos legény minden dalom. ”

A forradalmat előidéző politikai események hatására Petőfi költészetének célja: Verseivel „harcolni az elnyomás ellen, részt venni Velük az eszmék küzdelmében, hiszen 1847-ben még nem fegyverek játsszák a főszerepet a politikai csatában.

Verseinek „dísztelenségét”, egyszerű kifejezésmódját a tartalom, a közölnivaló előtérbe helyezésével indokolja: az adott politikai viszonyok között nem a formai tökéletesség a cél, hanem költeményeinek mondanivalója, mozgósító, meggyőző ereje; olyan műveket kell alkotnia, amelyek a rég áhított szabadság kivívására késztetik a magyarokat.

1846 után egy újfajta költői ideált alakít ki, egy új művészi hitvallás hirdet. A XIX. század költői című verse szerint a költő Isten küldötte „ lángoszlop”, mely valaha a zsidókat Kánaánba vezette.

Ezt a szent eszményt állítja századának költői elé, ennek érdekében szenvedélyes indulattal érvel és bizonyít. Tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére:
„Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed: nincs rád szüksége a világnak, s azért a szent fát félretedd.”

Meghatározza a népvezér- költők szerepét, rendeltetését:
 „Pusztában bujdosunk, mint hajdan népével Mózes bujdosott, s követte, melyet isten külde vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen lángoszlopoknak rendelé a költőket, hogy ők vezessék a népet Kánaán felé.”

Felháborodottan átkozza a gyáva és hamis költők magatartását:
„Előre hát mind, aki költő, a néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját, átok reá, ki gyávaságból vagy lomhaságból elmarad, hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik azt hirdetik nagy gonoszan, hogy már megállhatunk, mert itten az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, mit milliók cáfolnak meg, kik nap hevében, éhen-szomjan, kétségbeesve tengenek.”

A látnok-költő az éhen-szomjan kétségbeesve tengődő milliókat vigaszul feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő cél, a Kánaán legfőbb jellemzőit:
„Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!”

Az egyelőség utópisztikus elképzelése túlmutat a közel jövőn, a cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpontja bizonytalan. A költő itt már nem látja önmagát az elkövetkezendő időben, nem szól személyes részvételről, a „talán” tétovasága azt jelzi, hogy az eredményt már nem éli meg:
„És addig? addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell.Talán az élet, munkáinkért, nem fog fizetni semmivel, de a halál majd szemeinket szelíd, lágy csókkal zárja be, s virágkötéllel, selyempárnán bocsát le a föld mélyibe.”

A költemény mégis megnyugvással zárul, nem az eredmény, hanem a szándék minősíti az embert. A próféta beteljesülése nem a beteljesülés átélése csupán annak hirdetése.

A vers kerek, zárt, klasszicistaízlésű kompozíció, az indulatok nem teszik zaklatottá, nem bontják meg a sorok, strófaszerkezetek, rímek szabályos ismétlődését. Inkább az érvvelő, meggyőző retorikára helyeződik a hangsúly.

1848-ban írta meg Az apostol című művét, amely szintén ars poetica.

A műfaj elbeszélő költemény, gazdag hangvétellel. Az epikum a meghatározó a gyermek- és ifjúkor rajzában, a líraiság jellemzi a szerelemábrázolást és a tájfestést, a drámaiság uralkodik az események egyes fordulataiban, a gondolatiságban.

Az apostolszerkezete in medias res kezdés 1-4. ének: esti jelenet a család körében, 5-14. ének: visszaemlékezés, az életút rajza. 15-19. ének: a jelen a20. ének: a konklúzió, a jövő látomása.

Az apostol Petőfi politikai, társadalmi, szociális nézeteinek összefoglalója. A főszereplő alakjában az eszményi forradalmárt és a forradalmársorsot rajzolja meg. Szilvesztert, mivel típust akart ábrázolni, önarcképi, irodalmi, történeti vonásokkal, rájátszásokkal rajzolta meg.

Műfaja elbeszélő költemény. összefoglalása Petőfi történelemszemléletének, világnézetének, Szilveszter ugyanazokért az eszmékért küzd, mint a költő.

Világmegváltó apostolként jelenik meg már a mű elején, és az emberiség boldogítása a szent cél, amiért küzd.

Szilveszter azonban másfajta tanulságot von le a történelemből, mint Petőfi: a fejlődés és változás nem gyorsan, hirtelen történik, hanem egy hosszú és lassú folyamat eredménye lesz. AZ általános boldogság korát nem a tömegek harcától várja, hanem az egyes, kiváló emberektől („A nagy lelkek önfeláldozó cselekedetétől. Szőlőszem metafora. Átértékelődött a korábbi népvezér-szerep: a költőnek nem a népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie. Népéért halált vállaló áldozata párhuzamba állítható Krisztus cselekedetével.

A mű egy látomással végződik: egy olyan kor jön el, amelyben a már szabad nemzetek megemlékeznek azokról a „nagy lelkekről”, akik a szolgaságban is szabadok Voltak.

Életrajzi párhuzamok a költő és az apostol között:

• Szilveszter vándorlásai emlékeztetnek Petőfi országjárására, nyugtalan ifjú korára
• A kastély kisasszonya Szendrey Júliát idézi
• A feleség magasabb származású (a földesúr leánya)
• Az ifjú családapa másolásból él a szűkös lakásban
• Szabadszállási kudarca (képviselővé választás) hasonlít Szilveszter népben való csalódására
• Legfőképp a főhős és a költő jelleme rokonítható: lángoló rajongása, az eszmék bűvölete, szenvedély, indulat

A szőlőszem-metafora értelmezése:

• Szilveszter filozófiáját a szőlőszem-hasonlaton keresztül, érthetjük meg.
• A földet egy parányi szőlőszemhez hasonlítja, ami viszont annál több milliószor nagyobb.
• Ha egy kis szőlőszem megéréséhez egy évre van szükség, a Földnek évezredek vagy évmilliók kellenek.
• Viszont a Földnek nem a nap sugarára van szüksége, hanem a nagy lelkekre.
• Szilveszter egy ilyen „sugárnak” tartja magát, aki vezeti a népet a helyes út felé.
• Ilyen emberek csak ritkán születnek. „Hogyan kívánhatnánk tehát, hogy A föld hamar megérjék?…”

A prófétai szerepvállalás, a művészet társadalomformáló erejébe vetett hit meghatározó a magyar költészetben. A Petőfi után következő XX. századi magyar költők közül is többen vállalják a prófétai küldetést, minden nehézségével és szépségével együtt: Ady Endre: Az Úr Illésként elviszi mind... Magyar messiások Babits Mihály: Jónás könyve.

Saját írás, ezért másolni tilos!