RENDSZEREZÉS>ELŐKÉSZÍTÉS>TÁROLÁS>FELIDÉZÉS

ELŐKÉSZÍTÉS

Az olvasás olyan, akár egy kirakó:
Először meg kell állapítanunk, milyen képet szeretnénk kirakni/ mit szeretnénk elolvasni, ezzel megadva a keretet, az alap támpontokat.

Új technikák elsajátításakor a limbikus rendszerünk „védekezni” kezd az újdonságok ellen és csak akkor képes elsajátítani egy bizonyos módszert, ha az számára megszokottá, kényelmessé válik. Ezért nagyon fontos, hogy az elsajátított tanulási technikákat folyamatosan alkalmazzuk!

Egy könyv elolvasása során, amely nagyon nehezünkre esik, hogyan tudjuk „szolgálatba állítani” limbikus rendszerünket?

1., Besorolással – el kell helyeznünk a témát, amelyet olvasunk.
 (Hol hallottam már róla? Mi ez? Miért jó? stb.)

2., Átlapozással – az átlapozással megismerjük a könyv lényegi részeit, meg tudjuk állapítani terjedelmét és megbecsülni, hol lehetnek a fontos, mindenképpen elolvasandó részek.

AKTÍV OLVASÁS

Az olvasás olyan, akár egy kirakó:
Először meg kell állapítanunk, milyen képet szeretnénk kirakni/ mit szeretnénk elolvasni, ezzel megadva a keretet, az alap támpontokat.

Másodszor kirakjuk/elolvassuk a könnyebb részeket, ezzel átfogó képet kapva magáról az egészről.

Az új információ elsajátításához két alapelv ismerete szükséges:

1., Hozzákapcsolni az új anyagot a már megtanultakhoz.

Hozzákapcsolni valamit a régi meglévő tudásunkhoz, lényegesen megkönnyíti és felgyorsítja a tanulási folyamatot. Ez a kulcsa annak, hogyan tudunk tanulási időnkből lefaragni!

Ez azonban nem mindig sikerül elsőre, mivel vannak olyan témakörök, amelyekben eléggé hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Ebben az esetben mindig az alapozással kell kezdeni, mert egy jó alapra sokkal könnyebb bármilyen nehéz anyagot is ráépíteni!

2., Felidézni milyen szálakat tudunk fűzni saját gondolatainkból az adott témához.

Ez egy lényegesen hosszabb folyamat, azonban, ha egy megfelelő ábrával szemléltetjük régi és új ismereteinket a későbbi ismétlésnél sem okoz majd problémát a teljes anyag felelevenítése.

Ennél a lépésnél célunk az, hogy az újonnan szerzett tudást, olyanná alakítsuk, amit ezen túl mindig elő tudunk majd venni eszköztárunkból. Ilyen például a vezetés is, elég sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy a megfelelő mozdulatokat automatikusan kivitelezzük, úgy, hogy közben zenét hallgatunk vagy akár beszélgetünk.

Azonban mindez nem valósulhat meg kellő gyakorlás nélkül, a gyakorlás alatti fejlődést sokszor észre sem vesszük, csak azt érezzük, hogy hiába alkalmazzuk naponta a tanulási technikákat, nem fejlődünk semmit. Viszont bármennyire is érezzük így, ez nem igaz, a gyakorlás közben folyamatosan fejlődünk csak nem olyan látványosan, mint az első alkalmakkor, így a legfontosabb az állandó gyakorlás!

Az új információ elsajátítását megkönnyíthetjük azzal, hogy saját gondolatainkat is a témára vetítjük, végiggondoljuk mit tettünk volna abban a helyzetben stb., majd összevetjük a szerző gondolataival, ez is nagy részben elősegíti a megjegyzést!

Éberségünket azonban nem tudjuk fenntartani a könyv egészén, így muszáj kisebb részcélokat kijelölnünk, amelyek megvalósítása motivál minket a folytatásra!

Fontos, hogy mindig csak belátható mennyiséget jelöljünk meg részcélként. Például a könyv első 50 oldala, az első 5 fejezet stb.

ÉRTŐ OLVASÁS

Az olvasás olyan, akár egy kirakó:
Először meg kell állapítanunk, milyen képet szeretnénk kirakni/ mit szeretnénk elolvasni, ezzel megadva a keretet, az alap támpontokat.

Másodszor kirakjuk/elolvassuk a könnyebb részeket, ezzel átfogó képet kapva magáról az egészről.

Harmadszor beillesztjük a nehezebb darabokat és végül összeáll maga a teljes könyv.

Ahhoz, hogy fejlődést tudjunk elérni, tisztában kell lennünk olvasási sebességünkkel. Erre az oldalon találtok többféle gyakorlatot is, úgyhogy először ezt érdemes elvégezni.

Ha elvégezted írd fel magadnak egy papírra, hogy hány szót tudsz elolvasni 1 perc alatt, aztán folytassuk!
 

Olvasásproblémák:

1., Szövegértés hiánya

A szóról szóra történő olvasás nemcsak az olvasási sebességet fékezi, hanem elégtelen megértést is eredményez.

A gyorsabb olvasás érdekében jelentésegységekként kell értelmeznünk a szavakat.
Például: Levágtam egy darabot a torta háromnegyedéből.

Ha egyesével olvassuk a szavakat a következők juthatnak eszünkbe:

Levágtam = levágtam egy fejet, vagy levágtam a hajam…
Egy = valamit, nem tudom, ez mire utal…
Darabot = ó tehát egy darabot, de miből egy darabot? A hajamból, papírból, mintából?
A = ismét csak valamiből…
Torta = tehát a tortából vágtunk le, ilyenkor eszünkbe jut egy torta, például a szülinapi tortánk…
Háromnegyedéből = mennyi is a ¾-e, nem szeretem a matekot.

Tehát amíg végig olvassuk ezt a mondatot, legalább ennyi információ áramlik át az agyunkon, ami igen fárasztó és rengeteg időt vesz el, míg ha mondatonként/jelentésegységenként haladunk kevésbé fáradunk el és gyorsabban haladunk.

2., Elégtelen koncentráció

A szavankénti olvasással összefügg a koncentráció hiánya!

Olvasás közben hajlamosak vagyunk elkalandozni. Figyelmünk inkább a már megtörtént vagy elképzelt dolgokra irányul, de a körülöttünk lévő mozgás is zavarhatja olvasásunk koncentráltságát.

Ez a probléma is az aktivitással, a jelentésegységenkénti olvasással a legjobban kiküszöbölhető, mivel a tempó arra késztet, hogy csak arra figyeljünk, ami a könyvben van.

3., A szemek irányváltása

A szem képtelen bizonyos formákat önállóan követni és mozgása sem mindig tudatos, ezért vezetésre van szüksége!

Sorvezetőt használva lényegesen javíthatunk olvasási sebességünkön. Nem kell állandóan sorvezetőt használnunk, elég, ha napi 20 percet gyakorlunk a sorvezetővel, utána már szemünk magától is rááll a gyorsabb követésre.

A sorvezető lehet az ujjunk vagy egy toll. Használatakor, mindig a sor végétől a következő elejére tesszük. A lapozást, ha jobb kezesek vagyunk bal kézzel, ha bal kezesek vagyunk jobb kézzel végezzük, ezzel is lefaragva olvasási időnkből!

A sorvezető által már nem csak szemünk, hanem bőrünk is részt vesz az olvasásban, az pedig köztudott, hogy minél több érzékszervünket vonjuk be, annál könnyebb a megértés és az emlékezés.

Megértésünket fokozhatjuk a látótér olvasás közbeni kihasználásával, ez persze nem megy elsőre, szemünknek hozzá kell szoknia az újfajta technikához.

Ha már maximálisan elsajátítottuk a sorvezető használatát, a folyamatot gyorsíthatjuk azzal, hogy ujjunkat a sor második szavára helyezzük, majd az utolsó előtti sornál már a következő sor elejére ugratjuk, így tovább gyorsul a folyamat. A végére már csak a sorok harmadára fogjuk helyezni ujjunkat, ha igazán kitartóan gyakorolunk.

A következő cikkek Christian Grünning Az eredményes tanulás titka című műve alapján készültek!