A szóképek vagy trópusok a klasszikus retorikában az elocutio (díszítés) körébe tartoznak; a mai nyelvtudomány a stilisztika tárgykörébe utalja.

1.) Metafora (transzláció, átvitel)

Két fogalom közt fennálló hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapuló szókép. Szerepe: két, egymástól távol eső képet idéz fel a nyelvtudatban, s azokat egy képbe sűríti, tömöríti.

a.) Alakja szerint
– teljes, azaz az azonosított és az azonosító is
– egyszerű, azaz csak az azonosított szerepel

b.) Alkalmazásának színtere szerint
– köznyelvi, vagy exmetafora (pl.: rohan az idő)
– költői metafora (Berzsenyi: “itt hágy szép tavaszom”)

c.) Az azonosító szófaja szerint
– igei metafora (pl.: rohan az idő)
– főnévi metafora (pl.: asztagváros)
– melléknévi metafora (pl.: a jövőnek holdas fátyolában)

2.) Szinesztézia (együttérzés, összeérzés)

Hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép. Lényege hogy valamely érzékterület körébe tartozó fogalmat kapcsolunk össze egy más érzékterületről vett szóval.

3.) Megszemélyesítés, personificatio

Olyan szókép, amely elvont dolgokat (érzés, eszme), természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be, az élőkre jellemző cselekvéssel, érzéssel, tulajdonságokkal ruház fel, illetve növényeknek, állatoknak is emberi érzést, cselekvést tulajdonít

4.) Allegória (képletes beszéd, más beszéd)

a.) Egy erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak egyszerű megszemélyesítése, vagy érzékelhető képben való ábrázolása.

b.) Hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztül végigvitt, mozzanatról, mozzanatra megvilágított kép.

– egy mű részeként szerepel
Arany János: Toldi – az álom allegóriája
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

5.) Szimbólum, jelkép

Valamely gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom vagy elvont gondolatsor) jelképe, érzéki jele.

a.) Elemi vagy hétköznapi szimbólum pl.: bilincs

b.) Modern költői eszköz, azaz egész versen végigvonuló metafora vagy metonímia, melyben a képi és a gondolati–fogalmi oldal nem elemeiben, hanem csak egészében felel meg egymásnak, ha egyáltalán megfeleltethető. (Ady: A fekete zongora)

6.) Metonímia (névcsere)

Olyan szókép, amely két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen, vagy ok-okozati kapcsolaton alapul.

a.) Térbeli–helybeli érintkezés

A hely nevét használja a benne, rajta élők helyett

b.) Időbeli érintkezés: Az idő nevével jelöljük az akkor élőket, az akkori eseményeket.

c.) Anyagbeli érintkezés: Az anyag nevével jelöljük a belőle készült eszközt.

d.) Ok-okozati érintkezés: Az ok, az előzmény nevével jelöljük az okozatot, a következményt. (pl.: lecsapott rá Isten haragja)

7.) Szinekdoché

A metonímia egyik válfaja; együttérzés, veleérzés.

Típusai: a.) A nem- és fajfogalom felcserélése. (pl.: a hegy leve)

              b.) A rész–egész viszony felcserélése. (pl.: lélek az ajtón se be, se ki; test–lélek)

              c.) Egyes szám többes szám helyett, határozott számnév határozatlan helyett. (pl.: Arany: Toldi – “Mentek-e tatárra, mentek-e törökre?”; ezrek pusztultak el)

8.) Hasonlat, similitudo

Két különböző, de egymással bizonyos pontban érintkező fogalom egymás mellé állítása. Mindig két tagból áll: hasonlítóból és hasonlítottból. Ezek a hasonlatban megőrzik teljes önállóságukat.

Alakjuk szerint lehet:

a.) kötőszóval (mint, mintha, valamint, mintegy, akár, gyanánt)

b.) ragos formában (-ként, -képpen, -ul, -ül, -nál, -nél, -szerű)