A retorika
- a retorika szó a görög „rhétoriké techné” kifejezésből származik, jelentése ékesszólás vagy szónoklattan.
- legáltalánosabb értelmében a nyilvános beszéd gyakorlati és elméleti tudománya, azon eszközök és eljárások összefoglalása, amelyek a szónoki beszéd megszerkesztésére és előadására vonatkoznak.
- napjainkban a retorika minden olyan szóbeli megnyilatkozást vizsgál amelyben legalább az egyik fél nem csak saját képviseletében szólal meg ( pl.: politikusok szónoklatai, ünnepi beszédek, tanári előadás, diák felelése)

A retorika szerepe

1. Kapcsolatteremtés: a hallgatóság megszólítása, jóindulatuk megnyerése.
2. Kapcsolattartás: a szónok beszéd közben kérdéseket tehet föl a hallgatóságnak, visszajelzést is kérhet azzal, hogy értik-e a mondanivalóját vagy egyetértenek-e vele.
3. Kapcsolatzárás: összegzés, elköszönés, elbúcsúzás. Megköszöni a figyelmet, a jóindulatot. Kijelöli a célokat amennyiben a hallgatóság egyetértését megnyerte.

A szónoki beszéd a nyilvánosság, a közönség számára a meggyőzés céljával előadott retorikai szöveg.

A retorika kritériumai
Kommunikációs funkciók
- mint minden beszédben, a nyilvánosság előtt tartott szónoklatban, előadásban is fontos szerepük van a kommunikációs funkcióknak.
- a nyilvános beszéd fontos része a meggyőzés, rábeszélés, hallgatóság megnyerése, tehát szükséges jellemző a: - felhívás
                                    - gyönyörködtetés, érzelemkifelezés (ünnepi beszédek)
                                    - ismeretközlés
                                    - esztétikai szerep (stíluseszközök)
A hatásos nyelvi megformálás eszközei:
            - bővítés: a mondanivaló tartalmi erősítését jelenti, melynek célja a hatásosabb meggyőzés:
            - összehasonlítás (példákkal)
            - felsorolás
            - leírás
            - következtetések
            - szóképek: színesebb előadásmódot tesznek lehetővé
            - metafora
            - metonímia
            - szynekdoché
               - hyperbola
              (- humor, irónia)
               - alakzatok: mondatbeli elrendezéssel való játék
               - tagmondatok elemeinek felcserélése
               - szószerkezetek, szavak ismétlése
               - egy-egy szó elhagyása (úgy, hogy a mondatrész a mondat egészéből érthető legyen)
A szónoki beszéd fajtái:
          - tanácsadó beszéd (pl.:politikai beszéd)
          - törvényszéki beszéd (pl.:vádbeszédek, védőbeszédek)
          - alkalmi beszéd (pl.:ünnepi beszédek, dicséret)
A retorika műfajai:
          - előadás, kiselőadás, felszólalás, hozzászólás, értekezés, beszámoló, ismertetés, nyilvános vita
         (- tévés és rádiós műfajok:hír, tudósítás, riport, interjú, nyilatkozat, glossza, jegyzet)
A szónok feladatai:
 anyaggyűjtés
 anyag elrendezése
 szöveg megfogalmazása, kidolgozása
 előadásmód megtervezése
 szöveg emlékezetbe vésése
 szöveg előadása

A jó szónok tulajdonságai

1. tisztesség: fontos tudni, hogy a közszereplés, a nyilvánosság vállalása felelősséggel jár, csak az erkölcsileg hiteles ember szavai lehetnek meggyőzőek
2. találékonyság: egyrészt azért, hogy megtaláljuk a beszédhez a legmegfelelőbb anyagot, a jó érveket, bizonyítékokat, másrészt azért, hogy alkalmazkodni tudjunk a hallgatók ismereteihez, véleményéhez, hangulatához stb.
3. szerkesztőkészség: a szöveg megfelelő elrendezéséhez, logikus felépítéséhez
4. stílusérzék: a hallgatóságnak leginkább megfelelő hangnem, stílus kiválasztásához
5. emlékezőtehetség: tények, tételmondatok, példák és a beszéd felépítésének rögzítéséhez
6. előadókészség: a szöveg hatásos megszólaltatásához, a beszéd zenei eszközeinek, a nem nyelvi jeleknek megfelelő alkalmazásához
7. nagy szókincs
8. állhatatosság
9. önuralom, fegyelmezettség
10. alapos jártasság a témában

A megfelelő hatás elérése érdekében a szónok használhatja a költői kifejezőeszközöket is: költői kérdést, metaforát, hasonlatot, megszemélyesítést, ismétlést, felsorolást, halmozást, fokozást, túlzást, sejtetést, késleltetést stb.