Krúdy Gyula a magyar irodalom legtermékenyebb alkotója, többet írt, mint Jókai vagy Mikszáth, és hatalmas életművének jelentős része máig vidéki újságok oldalain lappang.

Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze.

Iskoláit szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. A család elsőszülött fia csak író akart lenni és semmi más. Tizenöt éves korában jelent meg első novellája nyomtatásban, s ezt gyors egymásutánban még nyolc írás követte. Érettségijéig több mint kétszáz novellát publikált, közben diákújságokat adott ki, megszervezte a nyíregyházi sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fővárosi lapokat.

Az érettségi idején Debrecenben újságíró, később a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott.

A millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, bekapcsolódott a századforduló pezsgő irodalmi világába, s élte a bohém művész mindennapjait. 1897-ben ismerkedett meg a nála csaknem hét évvel idősebb Spiegler Bellával. Bár egyikük szülei sem helyeselték a kapcsolatot, 1899 végén összeházasodtak.

Elképesztően sokat dolgozott. A századfordulóig közel félezer elbeszélést írt, hét kisregénye jelent meg a lapokban, könyv alakban került az olvasók elé egy novelláskötete és egy regénye.

Bár népszerű író, az igazi ismertséget egy párbaj hozta meg számára. 1911-ben egy borozóban egy vagdalkozó huszártiszttől könnyedén elvette a kardját, s lovagias gesztussal átadta egy hölgynek. Ettől kezdve legendák keringtek kivételes testi erejéről, a nőkhöz fűződő kapcsolatáról, hetekig tartó mulatozásairól.

A világháború kitörése után katonai szolgálatra alkalmasnak találták, de nem kellet bevonulnia. Ekkor készült jelentős művei: Palotai álmok, 1914; Aranykéz utcai szép napok, 1916; Őszi utazások a vörös postakocsin, 1917. 1918-ban a Margitszigetre költözött. Elvált, majd 1919-ben házasságot kötött Várady Zsuzsával. A forradalom idején közírói szerepet vállalt.

A húszas években népszerűsége csökkent, publikációs és anyagi gondokkal küszködött. Nem tartozott egyetlen irodalmi csoportosulás tagjai közé sem. 1927-ben kórházban ápolták, s az orvos eltiltotta eddigi életformájától. 1928-ban, ötvenedik születésnapján Krúdy-est hangzott el a rádióban. 1930-ban megkapta a Baumgarten-díjat, de a jelentős pénzösszeggel járó elismerés alig enyhített anyagi gondjain. El kellett költöznie a Margitszigetről. Szegénységben, nehéz anyagi körülmények között élte utolsó éveit.

1933. május 12-én halt meg Budapesten, koporsóját körülvették a műveit ihlető alakok, a nyírségi urak, a zsokék, a pincérek, örömlányok - alkotásait azonban csak a negyvenes években fedezték fel újra.

Krúdy legismertebb művei a Szindbád novellák. Krúdyt szeretett hőse végigkíséri egész alkotói útján, a Szindbád-történetek mindig az életmű legfontosabb pontjain jelennek meg. Krúdy ismertebb Szindbád novellái: A hídon, A Duna mentén és a Vörös ökör.

A hídon:
 

A XX. században megfigyelhető az egyes műnemek közötti határok elmosódása. Pl. a lírai hatás sokkal erősebbé válik az epikus alkotásokban. A szöveg lírizálódásának v.szubjektivizálódásának nevezik ezt a változást, melyre az egyik legelső példa a magyar irodalomban Krúdy Gyula művészete.

A poétikusságot és az elégikusságot ötvözve egy sajátos vegyes műfajt teremtett, a lírai novellát, melyben előtérbe kerül a hangulatiság, az egyéni élmények, látomások felvillantása.

Első nagy sikerét ez az új műfaj hozta meg számára. Az 1910-es évektől jelennek meg a Szindbád-novellák.

Krúdy az Ezeregyéjszaka szereplőjéből eredezteti saját hősét, aki lassan a szerzői- elbeszélői én alteregója lesz. Szindbád alakja 1911-től haláláig, 1933-ig kísérte az írót. Időrendben a következő művekben szerepelt: Szindbád ifjúsága(1911), Szindbád utazásai(1912), Francia kastély(1912), Szindbád: a feltámadás(1916), Szindbád megtérése(1925), Purgatórium(1933).

A Szindbád-novellák általános jellemzői:

Helyszínek, a történés ideje: a szövegek helyszínei leggyakrabban felvidéki vagy alföldi kisvárosok, ill. Bp. akkori külvárosi kerületei.

A szövegek ideje kiemelt szereplője a történeteknek, Szindbád egyetlen célja mindig az ifjúság emlékeinek megragadása. Az idő az önazonosság forrása, amikor Sz. az ifjúság színtereire indul, oda akar visszatérni, ahol ő önmaga volt, ahol a nevét kapta. A szövegekben az idősíkok rendszeresen ütköznek, és gyakran egyszerre jelen vannak egy mondaton belül is.

Szereplők, tartalom:

A Sz. szövegek közös jellemzője, hogy szervezőelvük nem elsősorban a cselekményesség, ok-okozatiság, hanem az emlékezés tudatbeli folyamatának nyelvi megformálása. Nem a szereplők és a történet az elsődleges, hanem a szinte egyetlen állandó szereplő, Szindbád kísérlete a múlt megragadására. A történet mellékessé válik, a szerző hosszan, részletezve, ráérősen mesél ízekről, színekről, hangokról, melyek mind személyes emlékeket idéznek, vagyis a múlt 1-1 darabját jelentik. Az író ifjúkora, a boldog békeidők világa elevenedik meg, melyben összefonódik vágy és valóság, egyfajta különös időtlenséget teremtve. Az elbeszélő hangsúlyozza, hogy főszereplője (képmása) már minden történetet átélt és feladata ezek újraélése.

Motívumok:

- a szerelem és a halál összekapcsolása

- az elmúlás tapasztalata

- az élet élvezésének hangsúlyozása, a szerelem, az étkezés

- az emlékezés

Stílus, korstílus:

Krúdy stílusa sajátos ötvözete az impresszionista-szecessziós prózának és a szürrealizmusnak. A szerző nem kategorizálható, életében semmilyen irányzathoz tartózónak nem vallotta magát.

Duna mentén

Krúdy Gyula legendás termékenysége megnehezíti a művészi korszakok pontos datálását. Az biztos, hogy 1911 fontos évszám az író pályáján. Ekkor adja ki a Nyugat könyv alakban a Szindbád  ifjúságát.  1913-ban nagy siker A vörös postakocsi. A siker osztatlan és egyértelmű. Krúdy erre az időre csakugyan „meghódítja” Pestet. 1910-től 1914 végéig tíz novelláskötetet, négy regényt és három színdarabot írt.

Jóllehet ebben az időben többféle hatás érvényesül Krúdy alkotásaiban  ,leginkább a Mikszáth Kálmáné, megszületik s kikristályosodik az az ábrázolási módszer és stílus is, amelyet ebben az időszakban a Szindbád ifjúsága, majd a Szindbád-történetek reprezentálnak. A korai Szindbád-elbeszélések egyszerre stílusbravúrok, ugyanakkor a próza új lehetőségeinek a felvillantói is.

A Szindbád ifjúságáról először a Nyugat írt (1911. május l6.). Szép Ernő érzékletesen és pontosan fogalmaz, amikor Szindbád lényegét keresi: „Szindbád az a magános, melankolikus hajós, aki nem viharos tengereken hánykolódik, nem a csodák s borzalmak tartományai felé evez, hanem a múlt holt vizein kalandoz álomszigetek között, bárkája fehér vitorláját nem tépik a szelek, csak a sóhaj rezegteti, egész messziről, mint egy búcsút lebegtető patyolatzsebkendő... Az a csodálatos, festhetetlen szín van a Szindbád történetein, amely a régi fotográfiákon teszi nemesebbé az arcokat, amely ócska tükrökre lehet, megőrzött selymeket illatosít, antik ékszerek köveit teszi gyöngédekké és bánatosakká. Ahogy Szindbád mesél, gyöngédebb és érzékenyebb a muzsikás cigányok üveghangjainál, az ember régi hangszereket képzel...”

Nem célom itt ismertetni a Szindbádról szóló irodalmat, csak annyit jegyzek még meg, hogy a bírálók — köztük Kosztolányi Dezső  és Várady István — a Szindbád-történetek zeneiségére, a zenével való rokonságukra nagyon hamar felfigyelnek. Kosztolányi egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a Szindbád-mesefolyam összefüggő egész, amelynek „hőse egy ősz és fiatal költő, egy ábrándos bölcs...” Érthető Ady fölkiáltása is: „Krúdy szemérmetlenül és egészen lírikus, szemérmetlenül és pompásan.” A zeneiségre való hajlam és a lírai túltelítettség az író egész életművét végigkísérik.

Vörös ökör:

A Vörös ökör című novella feltételes módban indít, a tán szó is a feltételességet, az elbizonytalanodást jelzi.

A novella egy-egy mondataiban évek telnek el. Nagy szerepe van a hiánynak. A történetek Szindbádról és az ő lelkéről szólnak.

A Vörös ökörbe holtan, kísértetként megy, az emlékeket érzékszervei segítségével idézi meg.

Egy mondatban többféle igeidő is jelen van.