A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, és ezek összefüggései a kifejezésmóddal

A kommunikáció, kapcsolatteremtést, kapcsolattartást jelent.

A kommunikáció információcsere az adó és a vevő között.
A kommunikáció egy dinamikus kölcsönös folyamat.
Az adó, vagy kommunikátor kezdeményezi kommunikációt, így ő lesz a kommunikáció forrása.
Ő kódolja az üzenetet, amely a csatornán keresztüljut el a vevőhöz.
A vevő vagy befogadó dekódolja az üzenetet Amennyiben válaszol, a vevőből adó lesz, és a folyamat kezdődik elölről.

Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás, ez nem azonos a kommunikációval, mivel a kommunikáció kétoldalú.

A kommunikáció feltétele a már említett legalább két ember, a felhasznált jelrendszer ismerete, és a közös valóság, előzmény. A közös valóság miatt a kommunikációnak valóságvonatkoztatása van. A jelrendszer ismerete nélkül nem jöhet létre kommunikáció, hisz ez gátolja a megértést, így a folyamat egyoldalúvá válik. Szintén fontos, hogy a kommunikáció során az „információt kapó”, és az „információt adó” szerepek felcserélődnek. A címzettből feladó, a feladóból címzett lesz. Így lesz kétoldalú a kommunikáció.

A kommunikáció tényezői:

    * Információ, üzenet: amit közölni szeretnénk.

    * Feladó: megformázza, majd közli az információt. Beszéd esetén beszélőnek, írás esetén írónak nevezzük.

    * Címzett: felfogja, és értelmezi a kapott információt. Ezután válaszol rá, így kicserélődnek a szerepek. Ezt beszéd esetén hallgatónak, írás esetén pedig olvasónak nevezzük.

    * Csatorna: amin keresztül az információ halad, a közvetítő közeg. Ez beszédnél a levegő, telefonálásnál a telefonkábel, írásnál a papír.

    * Kód: a közös jelrendszer, amelyet mind a feladó, mind a címzett ismer. Általában a nyelv, de lehet a metakommunikáció is. (Metakommunikáció pl.: mimika, kéz-mozdulatok, hanglejtés, hanghordozás, gesztusok, szem- és fejmozgás.)

    * Beszédhelyzet, kontaktus: az információt módosító, árnyaló külső körülmények. Ilyen például a kommunikáció helye, és ideje.

    * Valóságháttér: a világ, amely körülvesz bennünket. Például a kor, a társadalom.

Ha bármely tényező hiányzik, akkor a kommunikáció nem valósulhat meg.

A kommunikáció funkciói:

   1. Érzelemkifejező: érzéseink, vágyaink közlése. A lírában gyakran használják. Pl.: szeretlek, gyűlöllek

   2. Tájékozató, közlő: információ átadás, gondolat-, vagy véleményközlés. Jellemző rá a kijelentő mód. Pl.: Most süt a nap. Kék az ég.

   3. Felhívó, felszólító: a hallgató befolyásolása a cél, őt szeretné cselekvésre késztetni. Jellemző rá a felszólító mód,  Pl.: Egyél! Igyál! Gyere már!

   4. Poetikai, esztétikai: a gyönyörködtetés a célja. Művészi megformáltságú. Pl.: -bármilyen irodalmi mű-

   5. Értelmező, metanyelvi: magát a nyelvet értelmezzük, a nyelvről beszélünk. Például mikor nem értünk valamit, és rákérdezünk egy szó jelentésére.Pl.: Hogy is mondjam? Mit jelent az, hogy…?

A kapcsolatot befolyásoló funkciók:

   1. Kapcsolatteremtő: a kommunikáció elkezdésekor használjuk. Például köszönünk, megszólítunk.
   2. Kapcsolatfenntartó: a kapcsolatot igyekszik megerősíteni, az érdeklődést fenntartani.

   3. Kapcsolatzáró: a kapcsolat lezárása, elbúcsúzás

gyakorlás:

1. ”A maktab alatt- keleten így hívják a tanítási órát- az egyik fiúcskával sehogy sem boldogult a tanító.„Mondd, hogy á!” (perzsául alef). A fiú tagadóan rázta a fejét, és összeszorította a száját. A tanító türelmes maradt, és újra kezdte: „Jó kisfiú vagy, mondd szépen, hogy á! Nem fog fájni.” (…) A fiúcska végül beadta a derekát, és mindannyiuk ámulatára tisztán és érthetően kimondta az á-t. A tanító a pedagógiai sikerétől meglepetten kiáltott fel: „Masallah, kitűnő volt! Most mondd azt is, hogy bé!” A fiúcska erre heves tiltakozásba tört ki, és öklével verte az asztalt: „Most már elég volt! Tudtam én, hogy mi vár rám, ha csak az á-t kimondom: Akkor azt akarjátok, hogy mondjam ki a b-t is, aztán mondjam el az egész ábécét, azután tanuljak meg olvasni, írni és számolni. Tudtam én, hogy miért nem akarom kimondani az      á-t!”

                                                                                   (Peseschkian: A tudós meg a tevehajcsár)

Határozd meg a történetben zajló kommunikáció tényezőit és funkcióit!

2. Az információ öt forradalma

(…) Az emberi társadalom fejlődése szorosan összefügg az információs összeköttetések, a kommunikáció fejlődésével. Éppen ezért információs szemléletünk teljesen jogosnak tartja azt a felfogást, amely a történelmet a kommunikációs eszközök fejlődése alapján kor¬sza¬kolja. E szerint a felfogás szerint az emberiség eddigi történetében öt nagy korszakot különböztethetünk meg, az információ öt nagy „forradalmáról” beszélhetünk.

Az első a beszéd forradalma; az ember kiemelkedik az állati létből, s a munkavégzés során szerzett és teremtett információit átadja társainak, utódainak. A második az írás forradal¬ma: az információtárolás függetlenné válik a jócskán megbízhatatlan emberi emlékezettől, megkezdődik az idő és a tér legyőzése, a primitív társadalom megindul a civilizáció útján. A harmadik a könyvnyomtatás forradalma: a sokszorosítás technikája az információk (ismeretek) tömeges terjesztésének lehetőségét teremti meg, s ezzel elősegíti a társadalmi haladás felgyorsulását. A negyedik a távközlés forradalma: az információs összeköttetések behálózzák a Földet, a világ összezsugorodik, felderengenek az egységes emberi társadalom körvonalai. Az ötödik az elektronikus információfeldolgozás forradalma: a kommunikáció új minőséggel gyarapodik, az ember-ember párbeszéd mellett megjelenik az ember--gép párbeszéd, az információtárolás és -feldolgozás új, még messze kihasználatlan lehetőségei tárulnak fel. (Fülöp Géza)

A szöveg alapján összegezze, mit nevez a szerző az információ forradalmának! Jellemezze az egyes információs forrásokat aszerint, hogy egyirányú vagy kétirányú, közvetett vagy közvetlen kommunikációs formák!