A nyelv, mint jelrendszer

A jel olyan érzékelhető jelenség, amely többet, mást jelent önmagánál. 

A nyelvnek kettős természete van jelölő és jelölt. Van olyan, aminek jelentése is van. A jelentés az az absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak.

Fonéma = hang, nincs jelentése, jel elem.

Morféma = nyelvi jel, aminek van jelentése is, a legkisebb nyelvi jel.
- tőmorféma (szabad morféma)
- toldalékmorféma (kötött morféma)

A jeleket természetes és mesterséges jelekre oszthatjuk:
Természetes jel például a tűz füstje, az arc sápadtsága, a növényzet zöldsége, kopársága.
Mesterséges jelek a közlekedési táblák, írásjelek, rendőr karjelzései.
Ezek is mind jelentést hordoznak.

Csoportosíthatjuk még aszerint, hogy milyen viszony van a jelölő és a jelölt között.
- ikon: ha hasonlóság van (fénykép-ember)
- index: ha nem hasonlítanak, de van köztük kapcsolat
- szimbólum: a jelölő és a jelölt között nincs semmiféle kapcsolat, mégis mindenki tudja, hogy mit jelentenek. (zászlók színei, galamb, olajág, kard, színek szimbolikája)

Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás. Ezek a nem nyelvi jelek.

A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv.

A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló nyelvrendszer.

A nyelv lépcsőzetesen épül fel:
   1. Fonéma (beszédhang)

   2. Morféma (szótő, szótoldalék)

   3. Lexéma (szóalak):Lexéma minden szótárban található szó.

   4. Szintagma (szószerkezet)       - piros sapka, ez jelzős szintagma
                                                       - könyvet vásárol,tárgyas szintagma
                                                       - összetettebb szószerkezetek
  5. Mondat: gondolat +intonáció egésze

   6. Szöveg: már a beszéd része

Fonéma à Morféma à Szintagma à Mondat à Szöveg.